Alkudni pedig kötelező

A keleti társadalmak kereskedelmének sok évezredes hagyományú tartozéka az alku. Nem is olyan régen még az európai országok iparosai és kereskedői is nagy alkudozások végén csaptak egymás markába, ezzel pecsételve meg az üzlet létrejöttét, de mára kiveszett a nagyvárosok kereskedői gyakorlatából. Legfeljebb a piacokon fordul elő, hogy az őstermelőnél, a kofánál próbál egy-egy háziasszony némi árengedményt elérni. Az arab országokban a hagyomány él és virul, mi több nagyszerűen virágik. Így aztán a keletre utazóknak adható talán legfontosabb jó tanács az. hogy alkudni kötelező!

Azokban a ritka boltokban – elsősorban szupermarketekben, élelmiszerboltokban – ahol az európai üzletek gyakorlatához hasonlóan kiírják az áruk eladási árát, nem sok remény lehet alacsonyabb ár elérésére. Egy esetet kivéve, ha nagyobb tételt vásárol valaki. Különben ragaszkodnak az árhoz.

De azokban a kisebb-nagyobb boltokban, ahol semminek nincs kiírva az ára, ott kötelezően azzal kell kezdeni a vásárlást, hogy megkérdezzük mi mennyibe kerül. 

Fontos, hogy a turista a vásárlás előtt előre tisztázza magában, hogy mit akar venni, abból hány darabot és legfeljebb mennyit lesz hajlandó kifizetni a portékákért. Nem árt tudni, hogy ezeknek a holmiknak idehaza hozzávetőlegesen mennyi a beszerzési ára, mert nem jó üzlet, ha valamit 4000 km-ről drágábban cipelünk haza, mint ha itthon vettük volna meg forintért.

Nem érdemes azokban a boltokban vásárolni, amelyekbe a program során ellátogatunk, ezekben feltűnően magasak az árak, mert az arab idegenvezetők jutalékot kapnak a tranzakciókból. Csak tekintsük meg a bemutatót, érdeklődjünk az árak felől, nézzünk körül, tájékozódjunk, van sok hasonló üzlet, majd lesz idő és alkalom másutt vásárolni. 

Roppant lényeges az árakat előre tisztázni tevegelés, taxi, konflis, vagy a hurghadai kisbusz járatok igénybe vétele esetén is. Ha valaki olyan óvatlan, hogy úgy ül fel egy teve hátára, vagy úgy ül be egy taxiba, hogy előbb nem állapodott meg a viteldíjban, az ne csodálkozzon, hogy a fuvar végén a teve tulajdonosa, vagy a taxis sokszoros árat követel, mint amire számítottunk. Tehát beszállás előtt ne nyugodjunk meg, ha a pilóta a viteldíjat firtató kérdésünkre lezseren legyint, hogy ugyan, megegyezünk, nem tétel, gyere ülj be, mert így akarják megúszni a megegyezést és a fizetésnél kiderül, hogy át lettünk verve. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy mindketten elfogadjunk egy kialkudott viteldíjat. A fizetésnél néhány taxis, kisbusz pilóta, teve- vagy csacsi-gazda megpróbál majd többet kérni, de megállapodás birtokában nem vagyunk kötelesek a megállapodott viteldíjnál többet fizetni.

Megjegyzem, volt néhány olyan helyes taxis, akik végigviccelték az utat, vagy elláttak jótanácsokkal, jókat beszélgettünk, nekik anélkül is a viteldíj kétszeresét fizettem ki, hogy akár csak egy vassal is többet kértek volna a fuvarért.

A helyi lakosság, a szállodák alkalmazottai is ezekkel a kis vonalbuszokkal közlekednek Hurghadán, ők 50 piasztert fizetnek egy bármilyen hosszú utazásért. A turistától 10-20 fontot próbálnak kérni, amikor megkérdezzük, hogy mennyiért visz el a szállodánkig. Ekkor mi ajánljunk 2 fontot és semmiképpen ne fizessünk a végén 3-5 fontnál többet, mert az már súlyos átverés. Ha nem hajlandó 3 fontért elvinni, lépjünk el a busztól, ekkor vagy azonnal azt kiáltja, hogy oké, szállj be, rendben van, 3 font, vagy gázt ad és elmeg. De mögötte máris jön a következő, a soktucatnyi kis busz valamelyike, amelyik örömmel felveszi az utast 2-3 fontért is.

Ne higgyük azt, hogy az alku konfliktushelyzetet jelent! Egyáltalán nem! A vérbeli kereskedő akkor értékeli az üzlet létrejöttét, ha élvezetes alku során jutottak el a vételárig. Az arab árusok semmire nem becsülik azokat, akik alku nélkül vásárolnak. Számtalanszor megfigyeltem, amikor egy-egy japán turista vásárolt, megkérdezte, mibe kerül a tárgy, amit már a kezében tartott. A kereskedő mondott egy arcátlanul magas árat, a japán teljesen érzelemmentes arccal udvarisasn meghajolt, kivette tárcájából a pénzt és fizetett. Az arabon látszott, hogy teljesen hidegen hagyja az amúgy sikeres tranzakció, mert ez esetben elmaradt az éltető cirkusz és színjáték, amely egy jóízű alkuval együtt jár.

Talán azért is szeretnek bennünket az arab országokban, mert a magyarok nagyszerűen alkusznak.