A csíksomlyói búcsú

A búcsú napjára célszerű testben és lélekben alaposan felkészülni. Mert a magyar emberek zöme volt már ugyan idehaza ilyen-olyan búcsúban, de azok mind jelentőségükben, hírükben, mind méretükben messze elmaradnak a világhíres csíksomlyói búcsú mögött. Mert amíg egy békési, hevesi, győr-soproni, vagy zalai búcsún jó, ha pár ezer ember fordul meg, addig a somlyói búcsún százezrekben mérik a látogatók számát. Az annalesek nyilvántartanak nem egy olyan búcsút, amikor félmilliónál is többen jelentek meg a somlyói istentiszteleten. Ezért sokan egyenesen a magyarok egyfajta világtalálkozójaként is számon tartják a híres eseményt.

A búcsú nem csak csíksomlyó számára, de az egész környék számára hatalmas terhelést jelent, hiszen 60-80 km-es körzetben nem csak a szállodák és panziók, hanem a magánházak is megtelnek néhány napra érkezett vendégekkel. Aki későn ébred, 2-3 hónappal a búcsú előtt már nem talál sehol a közelben embernek alkalmas szállásra. Mi is vagy 30 km-re Somlyótól a madarasi hargita lábánál szállunk meg már vagy 20 év óta. Hol székely házaknál, hol panzióban kapunk szállást. A falusi vendéglátás igen fejlett, már 15-20 éve a vendégfogadásnak megfelelővé át lettek építve a házak, csinosan berendezett szobák, fürdőszobák, zuhanyzók, wc-k lettek kialakítva az egyre nagyobb számban érkező magyarok és más külföldi vendégek fogadására. Szépen épülnek a panziók is, ha megépülne végre Székelyföldig az autópálya, kedvelt téli-nyári úti céllá válhatna a vidék. A varázslatosan szép táj, a nagy hegyek, a kitűnő sípályák vonzanák a pihenni, sportolni vágyókat. A jóval kedvezőbb árak miatt Ausztria, Szlovénia, Olaszország komoly konkurenciával találkozna a téli sportot kedvelők körében.

A búcsút megelőző napokon is, de főleg a búcsú napján végeláthatatlan sorokban hömpölyögnek az autók, buszok, motorok Csíksomlyó felé. A székelyföldi kis falvakból már napokkal előbb elindulnak a gyalogos zarándokok, az ú.n. „keresztalják”, a falu papja megy elől, őt követik a hívek, viszik a templom zászlaját, feszületet, mások kegytárgyakat és ballagnak néhány lovas szekér kíséretében napokon át. Aki nagyon elfárad, felül egy darabon valamelyik szekérre, aztán ő is folytatja az utat kitartóan. Számos keresztalját a saját falusi zenekaruk is elkíséri, no nem lakodalmas muzsikát, hanem egyházi dalokat  játszanak, a hívek pedig énekükkel kísérik.

Csíkszeredán több tucatnyi román rendőr irányítja a forgalmat, gondoskodnak arról, hogy minden jármű találjon parkolóhelyet, mert a hegyre, a kegytemplom felé már csak gyalogosan mehet mindenki. Kora reggeltől késő délutánig minden odavezető úton szüntelenül hömpölyög a tömeg, hiába na, 5-7 népstadionnyi tömeg célba jutásához nem kis idő kell. A pár kilométernyi távon az utak mellett két oldalt búcsúsok sorakoznak, lacipecsenyét és kegytárgyakat, szalmakalaptól összecsukható kisszékig árulnak itt mindent, amire szüksége lehet a zarándokoknak.

A búcsú napján valahogy mindig ragyogó jó idő van, hét ágra süt a nap és délre melege van már mindenkinek. Egyre gyakrabban vijjog fel egy-egy mentőautó szirénája, a hőségben rosszul letteket igyekszik mielőbb ellátni, vagy kórházba juttatni. Mire felballagunk a golgota feletti rétre a nagy szabadtéri oltár elé, már mindenkiről folyik a verejték. Előkerülnek a napernyők, a vászonsapkák, többen kicsit feljebb, az erdő szegélye mögé, a hűvösbe húzódnak. Onnan a legjobb a rálátás a terepre, a hangosítás kitűnő, így aztán a fenyők alól mindent látni és hallani lehet.

A DUNA tv kitelepült kamerái szüntelenül pásztázzák a tömeget, több százezer hívő együtt mormolja imáját a misét celebráló pappal. A szentmise végén senki nem mozdul, együtt marad az irdatlan tömeg. Tízezrek ülnek, fekszenek a fűben. A szatyrokból előkerül az elemózsia, hatalmas piknik alakul a szemünk láttára. Még bámészkodunk egy darabig, fotózunk, videózunk, aztán elindulunk lassan lefelé a völgybe a főúthoz, azon le végig a parkolóhoz, hogy a megbeszélt időre a buszunknál legyünk.