Barangolás a fáraók földjén...
A csodálatos Erdély
titkai
Bejegyzés
értesítő
Gekko

Luxori szállodánk 7. emeletén kaptam szobát. Kellemesen hűs volt a szobában, nem csak azért, mert halkan duruzsolt a légkondicionáló, hanem azért is, mert a jó egyiptomi szokáshoz híven itt is több rétegű vastag, nehéz függöny takarta el a nagy ablakot is és a balkonajtót is, kívül tartva a Nap forróságot teremtő sugarait.
Első dolgom volt, hogy a balkonajtóhoz léptem, egy mozdulattal félrerántottam a súlyos függönyt, hajtott a kíváncsiság, hogyan fest Luxornak ez a része a magasból. Ahogy megmozdult a súlyos függöny, azt láttam a szemem sarkából, hogy a függöny mögül valami szélsebesen elfutott a falon. Utánakaptam a tekintetemet, hát egy gyönyörű, sárgászöld, kb. 20 centis gekkó volt az!
Már többször találkoztam gekkóval erre-arra egyiptomi útjaink során, de szobatársamként még soha nem üdvözölhettem egyet sem. Kerestem egy darabig, hogy hová tűnt, de nem találtam, mert elbújt valahová, így hát hamar napirendre tértem a dolog felett. Meg nem volt most időm sem a keresésére, mert amint felhozták a londinerek a bőröndöket, máris indultunk a karnaki templom-együttes felfedezésére.
Este a napi program befejeztével, amikor végre a szobámba értem, azonnal megszabadultam ruháimtól, beálltam a tusolóba és a hűs sugarak alatt kellemesen felfrissültem. Mikor végeztem és kinyúlva a zuhanykabinból a törölközőt leemeltem a krómozott tartóról, a törölköző mögül egy érdeklődő gekkó szempár tűnt elő, amint félénken engem figyelt. Látszólag ügyet sem vetettem rá, megtörülköztem és kiléptem a fürdőszobából. Gyorsan felöltöztem és szobámból egyenesen az erkélyem forróságába léptem ki.
Már lement a Nap, búcsúzó sugarai még pirosra festették a tájat. Meg azokat a fürge röptű legyeket is, amelyek valami miatt oly szívesen szálltak le csapatostól a balkon korlátjára cseverészni. Kinéztem egy szép kövér példányt és az egykor, még apámtól tanult módszert alkalmazva, egy villámgyors mozdulattal elkaptam. Beléptem a fürdőszobába, az ajtót behúztam és elengedtem a legyet. Röpködött ide-oda, aztán leszállt a fal egy pontján, közel a mennyezethez. A gekkó csak erre várt, lábujjai végén a tapadókorongok olyan biztonsággal rögzítették a függőleges oldalfalakon, mintha a talajon állna. Egy szemvillanás alatt ott termett, nyelvével elkapta a rovart, majd jóízűen elfogyasztotta. Ismét kimentem a balkonra, kisvártatva újabb léggyel tértem vissza, becsuktam a fürdőszoba ajtaját, a legyet elengedtem, a gekkó lecsapott és ezt megismételtem vagy öt-hat alkalommal. Aztán, hogy megetettem, magára hagytam kis zöld barátomat és lementem az étterembe a csoportommal magam is megvacsorázni.
Vacsora után a recepcióhoz mentem és már éppen el akartam újságolni a személyzetnek, hogy különös egzotikus szobatársat kaptam, amikor megakadt a szemem a 4 csillag alatt egy szépen kivitelezett tábla feliratán. A szöveg arról tájékoztatja a vendégeket, hogy gekkókal találkozhatunk a szálloda egész területén, abszolút ártalmatlan, kedves, félénk és nagyon hasznos, védett állatok. Tisztelettel kérik, hogy a vendégek ne bántsák őket, a legjobb, ha nem is törődnek velük. Félelemre, riadalomra semmi ok és túl azon, hogy kedves társaságot üdvözölhetünk személyükben, a kémiai szereknél sokkal hatásosabban gondoskodnak arról, hogy a szobáink légytől, szúnyogtól és minden más Afrikában előforduló rovartól garantáltan mentesek legyenek.