Utasbiztosítás

Valamennyi szervezett körutazásunk során, induljon az Erélybe, Egyiptomba, Itáliába, Csehországba, vagy Spanyolországba mindig szigorúan vesszük, hogy utasainknak legyen utasbiztosítása. Volt alkalmunk megtapasztalni, hogy mi minden betegség, kisebb-nagyobb baleset, sérülés képes előfordulni még a rövidebb utak alatt is. Ennek ellenére vannak utasok, akik kijelentik, hogy ők nem kérnek a kedvezményes áru csoportos kalkulációjú biztosításból sem, mert nekik van biztosításuk. Aztán mikor megvan a baj, kiderül, hogy baj van, mert biztosítás még sincs. Vagy van, de csak olyan gyatra, amelyiknek legfeljebb egy foghúzásra, sebkötözésre elégséges a fedezete, ha műtétre, hosszasabb kezelésre kerül a sor, akkor nagyon mélyen zsebbe kell nyúlni a számla kiegyenlítésekor.
Egyik emlékezetes esetünk alkalmával véletlenül szerencsésen alakult a helyzet. Erdélybe indultunk és egy idős házaspár férfi tagja keményen kötötte az ebet a karóhoz, hogy noha már elmúlt nyolcvan is, de mivel makkegészséges, neki nem kell biztosítás…

Az ember megpróbálja ilyenkor a szinte lehetetlent, észérvekkel meggyőzni az utast, nem érdemes kockáztatni 2-3 ezer forint miatt. Mert addig nincs baj, amíg nincs baj, csak a baj bekövetkezte után van baj. Főleg, ha nincs biztosítás…
De az öreg úr hajthatatlan volt, neki nem kell biztosítás!

Szentegyházán szokásosan a Szépasszony panzióban volt a szállásunk és a félpanziónk is. Pünkösdi úton jártunk, csodaszép nyárelejei időt fogtunk ki. Korán kelő vagyok, épp borotválkoztam, amikor valaki halkan zokogva kopogtatott szobám ajtaján. Ajtót nyitottam és ott állt a néni, a makacs öregúr felesége a küszöbön és a segítségemet kérte, mert hogy a férje összeesett a kertben a betonjárdán, hanyattvágódott és csúnyán betörte a fejét.

Magamra kaptam egy dzsekit és leszaladtam a kertbe. Az idős úr ott ült a lépcsőn, fejéből dőlt a vér. Azonnal kihívtuk a mentőket. Perceken belül ott is voltak a szentegyházai mentőállomás kocsijával. Megvizsgálták az öreget és közölték, hogy be kell vinni a csíkszeredai kórházba, mert akár koponyaalapi törése is lehet, meg hát össze kell varrni a fején a sebet is.
A mentőápoló kérte az utasbiztosítást. Az öreg hallgatott, az asszony meg korholva, sírva mondta az ápolónak, hogy az sajnos nincs.
Nincs?! Az meg hogy lehet? Így útra kelni!?

Én meg mondtam, hogy várjanak, egy pillanat és hozom.  A néni értetlenül nézett utánam.

Az történt, hogy mivel mindig pár órával a busz indulása előtt szoktuk elkészíteni az irodában a kötvényeket és valahogy megfeledkeztem arról, hogy az öreg úr nem kért. Véletlenül készült neki is biztosítás. Csak amikor a buszban kiosztottam a kötvényeket jutott eszembe, hogy neki nem jár, hiszen nem is fizetett érte. Az öreg kötvényét visszacsúsztattam a táskámba és bosszús voltam magamra, de elütöttem azzal, hogy több is veszett Mohácsnál. Aztán hamar meg is feledkeztem róla.

De amikor a mentőápoló másodszor kérte a biztosítást, hirtelen beugrott, hogy hiszen neki is készült, fenn a szobámban ott lapul a táskámban, lám mégsem haszontalanul készült el a kötvény.

Egy perc múlva visszaértem az öreg adataival kiállított okmánnyal, a tasakon az öreg nevével. Az asszony kezébe adtam azzal, hogy üljön be a mentőbe és kísérje el a párját a csíkszeredai kórházba. Sietve elmagyaráztam, hogy mit kell tennie vele, a legfontosabb, hogy telefonáljon az Atlaszhoz. Az asszonyka hálálkodott a kötvény miatt és korholta vérző kobakú férjét. Azonnal ki akarta fizetni a biztosítást, de mondtam, hogy ráér, majd ha visszajöttek a kórházból, akkor elrendezzük. A mentő azonnal elindult Csíkszeredába, mi meg megreggeliztünk és elindiultunk az aznapi programunkra. A parajdi sóbányát, Szovátát, Korondot, Farkaslakát, Szejkét, Székelyudvarhelyet és a székely kapuk faluját, Máréfalvát mutatta meg nekünk idegenvezetőnk, Kolber Tünde. Hazaútban már mindenki azt találgatta, vajon mi lett az öreggel?

Vacsorára értünk a panziónkhoz, már lemenőben volt a Nap. Legnagyobb meglepetésünkre a mi kis öregünk már otthon volt. Hatalmas fehér gézkötése a fején már messziről világított. Feleségével kinn ültek a sörkertben, székely atyafiakkal beszélgettek, nevetgéltek és a meleg estében az öreg egy korsó csíki sört kortyolgatott. Láthatóan semmi baja nem volt már.
Szerencsésen megúszta a balesetet.