A megkerült távúszó

Pár évvel ezelőtt történt az eset, amely akkor nagyon felzaklatta csoportunk minden tagját, idegenvezetőnket és magamat is vastagon beleértve.

A 15 napos körút programját letudva megérkeztünk Hurghadára és elfoglaltuk szobáinkat a nagyon kellemes tengerparti szállodában. Két napig éltük az üdülővendégek gondtalan édes életét. Reggel alaposan bereggeliztünk a svédasztalnál, aztán napozóágy foglalás az ernyők alatt és irány a tenger! Déltájban az erős nap elől szobáinkba vonultunk és szundítottunk pár órát, én jó könyveket olvastam, tévéztem, cd-ről jó zenéket hallgattam, aztán 3 óra tájban ismét irány a 28 fokos tenger.

Egy nagyon kedves hölgy utasunk alkony tájban odajött hozzám és azt mondta, hogy a férje beúszott a tengerbe és még nem jött vissza.

- Mikor indult el? - kérdeztem
- Hát… már vagy két órája…

Azonnal riadót fújtak agyam idegsejtjei, megkerestem az idegenvezetőnket és azonnal értesítettük a szállodát az esetről. Telefonok, e-mailek indultak minden irányba, rendőrség, vízi rendőrség, parti őrség, de senki nem tud semmit, nem találkoztak magányosan úszó férfival…

Teljes a kétségbeesés. Lélekben már a legrosszabbra készültünk. A szálloda előtti távolabbi tengerszakasz ugyanis nagyon forgalmas, sok hajó, jacht, motorcsónak jár arra, az úszók, fürdőzők számára bójasorral tiltott a terület. A hullámok közt nehéz idejében észrevenni egy úszót, a baj igen könnyen megeshet. Ma meg egyébként sem ideális úszásra a Vörös tenger, az erős meleg szaharai szél miatt erősen hullámzik.

Katika mondja, hogy férje nagyon jó úszó, de ilyen sokáig nem maradt el még soha.

Sorra érkeznek a hírek, mindegyik negatív.

Nincs meg az utasunk, nincs meg Katika férje.

Két óra telik így tiszta izgalomban és kétségbeesésben, közben teljesen be is sötétedik. Katika pityereg, a társaság vigasztalja, de mindenki érzi: most már biztos, hogy tragédia történt!

Aztán lélekszakadva fut a partra hozzánk egy londiner a hírrel: Megvan a férfi!

Egy búvárhajó kimentette az elcsigázott úszót, aki rosszul mérte fel erejét, képességeit és kis híján tragédiát okozott a felelőtlenségével. A hajó felvette és elvitte egy tőlünk másfél kilométerre lévő szállodába, ott tették partra. Az ottani portás is tudott az elveszettről és azonnal értesítette a szállodánkat. A mi portásunk rögvest beült öreg autójába és elment érte. Mindjárt itt is lesznek. Tessék megnyugodni!

És tényleg…

Kedves utasunk kb. negyedóra múlva kimerülten, úszószemüveggel a homlokán, csöpögő úszónadrágban ott állt előttünk élve, egyben, egészségesen. Minden szem rá meredt örömtől csillogó, de némi szemrehányást sugárzó szemekkel.

Kimerült utastársunk ott toporgott és csak annyit mondott: …most mi van?