Feledékeny utasok

Minden út során 2 alkalommal szállunk meg luxori szállodánkban: egy éjszakát oda útban Asszuán előtt, majd vissza útban Asszuánból 2 éjszakát. Akár Anna, akár Kriszta kíséri a csoportot, mindketten minden kiköltözéskor elmondják a reggelinél az étteremben, hogy alaposan nézzünk körül mindenütt a szobánkban, hogy nem hagytunk-e valamit véletlenül az ágyban, a fürdőszoba polcán, szekrényben, az íróasztal fiókjában, esetleg a konnektorba dugva. De különösen vigyázzunk a szobakulcsunkra, mert ha elvész, a különleges kulcs pótlása költséges és 100 US dollárt kell fizetnünk feledékenységünkért.

Már indulásra készen benn ülünk valamennyien a buszban, már csak egyiptomi partnerünk, Tamer hiányzik. Kisvártatva feltűnik a szálloda kapujában, sietős léptekkel jön a buszhoz, mellette egy portás lohol. Idegenvezetőnk szájához emeli a mikrofont és mondja:

- Kedves utasaink! Hiányzik egy kulcs, ki aludt a 604-esben?

Mögöttem Judit ül, halkan sóhajtja: Jelen! Átkutatja táskáit, zsebeit, a kulcs nincs a buszban. Judit zavarban, motyogva elnézést kér és visszasiet a szállodába. Jó 20 perc múlva lógó orral tér vissza és bánatosan közli:

- Gőzöm sincs hova tettem, átkutattam az egész szobát, szőrén-szálán eltűnt! Ki kellett fizetnem a százast.

A mögötte lévő ülésen Ildikó sajnálkozva kérdi, te hát hogy a csudában lehet egy kulcsot elhagyni? Megnézted mindenütt? Meg, elhúztuk az ágyat is, de nincs sehol.

Közeledünk Kom Ombo-hoz, amikor Ildikó szinte felsír:

- Jaj nekem, azt a szép cipőt, a muszlin kendőt és a díszes papucsot, amit tegnap este vettem a szálloda melletti boltban ott felejtettem az előszobában, a gardróbban!

Vagy tíz perccel később Judit szólal meg újra:

- Ez nem lehet igaz! Nem csak a kulcsot hagytam el! A fürdőszobában maradt a tükörpolcon a piperetáskám az órámmal együtt! Tényleg elhagyom a fejemet is! Ezekre keresztet vethetek, ezeknek biztosan annyi…

Tamer a sofőr mellett az idegenvezetői széken ül, az egészből nem hall semmit, de ha hallana se értené milyen dráma zajlik magyarul a buszban. Kérem Krisztát, nézze meg a csoportlistán, hogy hányas szobában lakott Ildikó? Mondja, hogy a 418-ban. Szólok Tamernak, kérem, hogy hívja fel a szállodát, mert a 418-as és a 604-es szobákban értékes holmik maradtak, tegyék félre őket, két nap múlva jövünk vissza értük.

Edfu, Kom Ombo, Asszuán, Philae és Abu Simbel csodáinak látványa hatására Judit is, Ildikó is már rég elfeledték az őket ért veszteségeket, amikor buszunk visszaért Luxorba a szállodához. Hatalmas volt a meglepetés és az öröm, amikor a portás hölgy azzal fogadta a csoportot, hogy aki itt felejtett valamit, az lépjen közelebb. Kipakolta a pultra az elhagyott cipőket, papucsokat, kendőt és a piperetáskát – az órával együtt.

A főportás végül magához kérte Juditot és kérte, hogy itt írja alá a bizonylatot. Majd átadott neki 100 dollárt és elmondta, hogy meglett a szobakulcs is. Judit az étteremben felejtette, a reggeliző asztala melletti oszlop párkányán. Az egyik pincér észrevette és leadta a portán.

Nagyon kellemes érzésekkel indult csoportunk a délutáni programra a karnaki és a luxori templomokhoz.