Gombaszakértők

Néhány éve még szerepelt az út programjában egy úgynevezett helyi nap, amikor Szentegyházával ismerkedtünk. De ki kellett venni, mert már alig maradt, aki foglalkozott még az ősi mesterségekkel. Korábban meglátogattuk a vashámort, a fafaragókat, bútorfestőket, a kártoló-, szövő- és fonó műhelyeket, a Múzeumszállót, a székely temetőt. Dél tájban vendégül látták a csoportot kürtőskalács sütésen, amely össze volt kapcsolva némi szilvórium kóstolással is.

Ha már lúd, legyen kövér – gondoltam vagy 15 évvel ezelőtt és direkt erre a napra vittem magammal minden útra egy-egy kanna finom boglári muskotályt, vagy merlo-t a híres BB pincészetéből. Így alakult ki a program második fele, hogy hazautazás előtt az Asszonybosszantó - hoz címzett csárdánál egy hűs vizű patak partján nyárson szalonnát sütöttünk, aztán a kertben az asztaloknál elborozgattunk, elsöröztünk, jókat beszélgettünk és persze a végén nótáztunk is egy jót.

Egyik alkalommal, amíg a férfiak egyik fele a tűzrakással foglalatoskodott, a másik fele pedig nyársakat vágott a közeli bokrokról, az asszonynép kitalálta, hogy bemennek az erdőbe gombászni, mert most rengeteg gomba lehet mindenütt.

El is indultak szatyrokkal fölszerelkezve, majd egy jó háromnegyed óra múlva csodálatosan szép, egészséges gombákkal tértek vissza, vagy 7-8 szatyorral. Aztán megszületett az ötlet is, készítsük el, együk meg, ne menjenek pocsékba.

Két részre szakadt a csapat, egyik fele állította, hogy ebből világra szóló gombamérgezés fog kerekedni, eszünkbe ne jusson megsütni, vagy megfőzni, de leginkább megenni!

A másik fele azt állította magáról, hogy piszkosul értenek a gombákhoz, jobban ismerik valamennyit, mint a családtagjaikat…

Aztán a bölcs idegenvezetőnk – Laci bácsi – higgadt hangján azt javasolta, vigyük be a panziónkba, úgy tudja, hogy Irénke, a panziósné nem csak szép asszony, hanem nagy ismerője is a gombáknak. Ha jónak találja őket és megkérjük, talán el is készítik nekünk pörköltnek.

Na ebben sikerült hamar megegyezni, a gombákat félretettük és gyülekezni kezdtünk nyársra húzott szalonnáinkkal az időközben sütéshez érett tűz körül. Percekkel később már falta is mindenki a frissen ropogósra sült jó szalonnát fehér kenyérrel, zöldpaprikával, paradicsommal, meg hagymával és ahogy az illik, fogyott a bor és a sör is.

Alkonyatra értünk vissza a busszal a panzióba. Az asszonyok gombával telt szatyraikkal rögvest felkeresték a ház asszonyát, aki végighallgatta a gombákkal kapcsolatos elképzeléseket, majd izgatottan egy asztalra vetett fehér vászonra kiborították a szatyrok tartalmát.

Irénke egy darabig nem szólt egy szót sem, bekotort a gombák közé, felemelt egyet-egyet, megforgatta, majd ledobta a többi közé. Turkálta, forgatta, nézte egy darabig darabonként. Aztán megállt, körbenézett a társaságon és azt kérdezte:

- Tessék mondani, komolyan meg akarták ezt a gombát enni? Alig találok köztük ehetőt! Te jó ég! Ennyi mérges gombával három falut ki lehetne irtani! Ne haragudjanak, de én ezt az egészet kivágom a szemétbe!

A megdöbbenéstől csak bámultuk a gombahalmot. Aztán kitört a nevetés. Ment körbe az ugratás, hogy na ki is a legnagyobb gombaszakértő a társaságban?

Laci bácsit pedig okos előrelátásáért nagy szeretettel lapogatták! Hiába no, életeket mentett bölcs élettapasztalatával.