Gyümölcslé árus

Bármerre is jár-kel az ember Egyiptomban, tíz percen belül biztosan belebotlik egy jellegzetes vállalkozásba, a gyümölcslé árus boltjába.
Ezek a boltok az utca felől nyitottak, munkaidő végén a tulaj leereszti a bádogredőnyt, bekattintja a lakatot és a bolt bezárt. Meg kell mondjam, az, hogy Egyiptomban mikor van a munkaidő vége számomra eddig még nem derült ki, mert bármily későn mentem is vásárolni, a boltok vagy még, vagy már, de nyitva voltak...

A legelső utam alkalmával Mohamed, a csoport technikai kísérője - akit csoportom jó magyar szokás szerint az első nap elkeresztelt Mohának - Luxor arab bazárjában egy ilyen sarki bolt előtt megkérdezett, hogy nem innék-e gyümölcslevet, frissen facsarják és le is hűtik.Nagy kupacokban állt a narancs, mandarin, gránátalma és a mangó, a boltos mozdulataira legyek rebbentek szét, majd vissza a gyümölcshalmokra. A sarokban a földön jó méteres darabokra vágva cukornád kötegek voltak felhalmozva, porosan és mocskosan, ahogy errefelé illik. Ugyanis Egyiptom köztudottan a homoksivatag közepén fekszik, a néha feltámadó szél felkapja a finom homokszemeket, behordja a legkisebb nyíláson és résen is, védekezni ellene lehetetlen. Vagyis, ha valami poros, az csupán homokos, a homok pedig ugyebár nem kosz, sőt, talán még az emésztést is serkenti.

Bizonytalanul körbejárattam tekintetemet az üzleten és lepusztult berendezésein, a látványtól valahogy nem lettem túlzottan szomjas. Mohára néztem, nyílván látta tekintetemben a bizonytalanságot, majd azt mondta:

- Oké, bízd rám, azt iszunk, ami a kedvencem!
Mármint Moha kedvence.

Rábólintottam, rendben, jöjjön, aminek jönnie kell!

Moha pár szóval megrendelte italunkat és elképedve láttam, ahogy a boltos a földről felnyalábolt 4-5 szál cukornádat és a bekapcsolva duruzsoló rozsdamentes masina egyik nyílásán betolta a gépbe. A szerkezet a gyomrában megdarálta és kipréselte minden csepp nektárját, a keletkezett lé alaposan lehűtve egy csapon zubogott ki az aláhelyezett - szintén rozsdamentes - kancsóba.

Fél percig se tartott az egész művelet.

Amikor kicsöpögött az összes lé, a hideg italt villámgyors mozdulatokkal üvegkorsókba töltötte, amelyekből két háromdecis ibriket elénk rakott a pultra és kedvesen mosolyogva intett, fogyasszuk egészséggel.

Én a korsóra meredtem és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nincs az a földi erő, amely ezt a zöldes-szürkés zavaros valamit belém tudná kényszeríteni!

Ha ezt megiszom, kényes európai gyomrom talán kiköltözik belőlem és akkor mi lesz velem. Mohára sandítottam, aki nagy kortyokkal itta a hűs nektárt és mikor kiitta a poharat, elégedetten vigyorgott, kézfejével megtörölte száját, és intett, hogy nyomás, ne vacakolj, idd meg, mennünk kell tovább.

Kedves ez a fiú, ő hívott meg az üdítőre, nem lehet, hogy visszautasítsam. Még talán meg is sértődne, ha otthagynám érintetlenül a pulton.

Nagyot sóhajtottam és felemeltem a korsót. Számhoz emeltem, de csak az illatát szimatoltam. Ez nem rossz, nagyon kellemes a szaga! Csak a színét tudnám felejteni! Bevettem az első kortyot és kellemes meglepetés ért. Amilyen randa ez az ital a szemnek, olyan végtelenül kellemes az ízlelőbimbók számára. Édes, hideg és zamatos.

Azt vettem észre, hogy üres a korsó.

Felbátorodtam és mondtam Mohának, hogy én is fizetek egy-egy italt. Igyunk még egyet!

Mondta, hogy nem bánja, meg tud inni még egy adagot.

Kérdem Mohától, hogy mennyibe kerül egy adag? Azt mondja, hogy 25. Hát ez elég drága, mindegy, otthon ilyet nem iszunk, kérek két adagot. Átadom az 50 fontos bankót, mire a szegény boltos meghökkenve néz a nagy címletű papírpénzre, sajnálkozó mosollyal rázza a fejét, magyarázza, hogy nem tud visszaadni. Moha azonnal a segítségemre sietett, rájött, hogy félreértettem. Nem 25 egyiptomi fontba, hanem 25 piaszterbe, vagyis kb. 7-8 forintba kerül egy pohárral.

Adtam egy fontot a boltosnak, jeleztem, hogy ne adjon vissza, ő nagyon megköszönte az utcájukban ritkaságszámba menő borravalót.

Aztán a szálloda felé ballagva rám szakadt a félsz: mi lesz ennek a felelőtlen vedelésnek a következménye?
Lehet, hogy az éjszakát a vécén fogom tölteni?!Vagy mi van, ha valami sokkal súlyosabb nyavalyát szedtem most össze?!

Nos a cukornád-lés kalandnak az égvilágon semmi következménye nem lett. Se akkor, se azóta.

Pedig 1992 óta már több tíz liternyit megittam belőle.
Ajánlom mindenkinek, nagyon kellemes, természetes üdítőital.