Barangolás a fáraók földjén...
A csodálatos Erdély
titkai
Bejegyzés
értesítő
Kaotikus közlekedés

Ez egy olyan téma, amely minden turistában nagyon mély nyomot hagy!
Aki még nem járt Egyiptomban, azt lórúgásként éri az a látvány és tapasztalás, amikor először, másodszor, vagy akár sokadszor csodálkozik rá közlekedésükre.
Vegyük sorba, mitől különleges és miért mondja minden európai turista azt, hogy semmi pénzért nem ülne volán mögé ebben az országban.
Első döbbenet, hogy itt alig van szerepük a közlekedési lámpáknak. A forgalom minden irányból hömpölyög, legyen a lámpa zöld, vagy piros és bár kaotikusnak tűnik minden, valamilyen rendszer mégis csak lehet benne, mert működik. Méghozzá nem is rosszul. Ha nagyon nagy a dugó, a mindenütt ácsorgó fehérruhás rendőrök közül egy a sípját a szájába veszi és iszonyú füttykoncertet rögtönözve beperdül a kereszteződés közepére és karjelzésekkel segíti a közlekedést. A rendőr irányítását komolyan veszik, a lámpák jelzéseit egyáltalán nem.
Második döbbenet, hogy a gyalogosoknak sehol nincs elsőbbségük, még a zebrán sem. A gépjárműforgalom sodródik, a gyalogosoknak ügyesen kell szökdécselniük a járművek között, ha át akarnak érni a túloldalra. Nincsenek aluljárók, se felüljárók, így aztán a rendszerint kétszer 3-5 sávos utakon átkelni felér egy túlélő túrával.
A harmadik döbbenet, hogy este, éjszaka nem égnek a járművek lámpái. Illetve van, aki valamit bekapcsol, van, aki mindent, de sokan egyszerűen sötétben vezetnek. Semmi nem kötelező! A legtöbb autónak ki vannak égve a lámpái, azt megfigyeltem, hogy a féklámpák egyedül azok, amik rendben működnek.
Hüledezve találgatjuk, hogy ugyan hogyan látják egymást a szembejövők az országutakon. Bár ott egy sajátságos módszert alkalmaznak a pilóták, a közelítő járművek folyamatosan szembevillogtatnak egymásnak a reflektorral, így jelezve, hogy jövök…
Negyedik döbbenet a folyamatos és látszólag minden ok nélküli dudálás. Ez főleg Kairóban, a rendkívül intenzív városi forgalomtól körülölelt szállodáinkban bizony megnehezíti a rosszul alvók éjszakai pihenését. De hamar hozzáedződünk, a legtöbbünk már a második éjjel nem is hallja a kürtök zaját.
Ötödik döbbenet, hogy annyian utaznak egy-egy járművön, vagy járműben, ahányan rá-, vagy beleférnek. Látni robogón 3-4 embert is. Számos helyi használatú vonat ablakai nincsenek üvegezve, a vagonok tetejére az ablakokból másznak fel az utasok. Teherautók platóin fél falu lakossága utazik. Számtalan kisteherautót láttunk tucatnyi lekötözött tevét szállítani, a sivatag hajói megvető, közömbös ábrázattal békésen tűrték, hogy most nem kell lábaikat használniuk a helyváltoztatáshoz. Néhány éve elképesztő jelenetnek voltunk szemtanúi. Este, Alexandriából visszatérőben a busz ablakaiból arra lettünk figyelmesek, hogy egy kereszteződésben a rendőr leállítja a forglamat. Mellete két 20 év körüli fiatalember álldogállt. Intett az Alexandria felé haladó járműveknek, hogy mehet, mehet, ez is mehet, majd egy hatalmas, zsákos cementtel alaposan megpakolt hatalmas pótkocsij teherautót megállított, pár szót szólt a sofőrnek, az bólintott és ekkor a rendőr a két férfinek intett, azok pedig a teherautó és a potkocsi közé, a pótkocsi vonóhorgára felültek és a jármű erőlködve elindult az emelkedőn felfelé uticélja felé. Utasaink felhördültek és Kairóig már csak erről beszélt mindenki.
Hatodik döbbenet, hogy még a hidakon is le lehet parkolni, meg lehet állni. A Nílus hídjain Kairóban, Luxorban, Edfunál a szélső sávban megállnak a buszok, kiszállnak az utasok, bámészkodnak, a turisták fotóznak, aztán visszaszállnak és mennek tovább. A hidakon a legtermészetesebb az is, hogy meg lehet fordulni. Az európai, ázsiai, amerikai turisták döbbenten néznek és nevetnek.
Hetedik döbbenet, hogy a járműveknek nincs előírt műszaki állapota. A műszaki vizsga intézménye láthatóan ismeretlen fogalom, mert a vadonatúj luxusautók között hihetetlenül rossz állapotú, szétrohadt, ütött-kopott matuzsálemek is vígan pöfögnek mindenfelé. Ha néha lerobbannak, a tulaj néhány önkéntes segítővel eltolja a tragacsot a legközelebbi szerelőhöz – ilyen műhely minden 100 méteren van néhány – aki csodás szakértelemmel életet lehel bele és ismét folytathatja útját a közutakon.