Lovak a Hargitán

Ez akkor történt, amikor még nem a Szépasszony panzióban, hanem magánházaknál, szákely családoknál kaptunk szállást. A vendéglátók mindig úgy bántak velünk, mint kedves rokonaikkal, nagyon meghitt kapcsolat alakult ki utasaink és a házigazdák között. Akiknél mi laktunk a párommal, velük is bensőséges, meleg kapcsolat alakult. Mi évekig Veráéknál laktunk. Naponta hozott kóstolót süteményeiből, menye, Anikó a kávét hozta reggeli ébresztőként, férje, Laci bácsi, vagy a fiai, Laci és Elemér pedig a likőrt, pálinkát.

Egy nap korábban értünk haza a szokásosnál és az utcai nagykapu kilincsét hiába nyomtuk le, nem nyílott. Nincsenek itthon, villant belénk, várnunk kell. De ekkor észrevettük, hogy a kapukulcs benne van a zárban. Kívülről! Az utcai oldalon! Ez érthetetlen és hihetetlen otthoni viszonyainkból kiindulva. Csak nem történt valami baj?

Elfordítottam a kulcsot, bementünk és végigjártuk a házat, de nem volt benn rajtunk kívül senki. De sehogyan sem értettük, mit keres a kulcs kívül a zárban!

A háziak nem sokkal utánunk hazaértek, kisvártatva megjelent Vera egy tálka süteménnyel és egy bögre frissen fejt tejjel – ez az én kedvenc italom! Megköszöntük és rögvest meg is kérdeztük, miért maradt kívül a kulcs az ajtón? Vera zavartan pislogott a páromra, aztán énrám és lassan mondta: mindig kívül van a kulcs a zárban…

Másik estén a Boglárról hozott muskotályból poharazgattunk és beszélgettünk. Laci bácsi elmondta, évszázados szokás, hogy amikor a mezőgazdasági munkák végeztével, betakarítás után egy jó darabig nincs szükség a lovak munkájára, akkor minden gazda – mert lovak, tehenek, disznók, juhok, baromfik, nyulak minden háznál vannak – felvezeti lovait a Hargita egyik nagy erdei tisztására. Ott szabadon engedi őket, hadd játszanak, legeljenek, szerelmeskedjenek kedvükre. Aztán a tél közeledtével, az első ködös napok beköszöntével elindulnak értük, hogy lehozzák a lovakat a hegyről. De az okos állatok egy része már tudja a dolgát és magától elindul lefele. Gyakori, hogy a hegyre induló gazda félúton szembetalálkozik hazafelé tartó lovaival.

Vagy arra ébred hajnalban, hogy hűséges munkatársai már a kapu előtt toporognak nyihogva-horkantva és bebocsátásra várva.