Egy kedves utasunk utibeszámolója

Egyiptomi körutazás 2009. október 16-30-ig

Október 16 – 1. nap

A Ferihegy II.B-n találkoztunk délután ½ 3 és 3 között. Itt megismerkedtünk az idegenvezetővel, Krisztával és az utazási iroda vezetőjével, Gáborral, és nem utolsó sorban az utasok egymással.

Az EGYPTAIR menetrend szerinti járatával mentünk, mely pontban 5 órakor felszállt. ¼ 9-kor megérkeztünk Kairóba. Vízumintézés, pénzváltás, útlevélvizsgálat következett, majd csomagjainkat bepakolták a ránk váró buszba és már robogtunk is szállásunk felé. Megérkezésünkkor azt gondoltam, hogy amilyen tömeg, nyüzsgés és kaotikusnak tűnő állapotok uralkodnak a repülőtéren, a fél éjszakát itt fogjuk tölteni. De kellemesen kellett csalódnom, minden gyorsan, gördülékenyen ment és röpke ½ óra alatt már a buszban ültünk csomagostul.

A szállodánk - a Delta Pyramids Hotel - a Giza negyedben volt, 1 óra alatt odaértünk. Becsekkolás, vacsi és utána Krisztával elmentünk (szinte az egész társaság) gyalog felderíteni a környéket. Vettünk Antinalt (5LE), gyümölcsöt, kesudiót, pisztáciát, stb…

Este gyomorfertőtlenítés egy kis hazaival, majd alvás.

 

Október 17 – 2. nap

Reggel szobáink ablakából pillanthattuk meg a piramisokat, melyekhez 9 körül indultunk. Az idegenvezetés után mindenki önállóan felderíthette a terepet. A busznál a találkozó 1 órakor volt, így bőven jutott idő tevegelni, a Kefrén piramisba lemenni és a napbárkát megcsodálni, persze ezeknek külön, helyben fizetendő (nem csillagászati) díja volt.

1 órakor indultunk a Völgytemplomhoz és a Szfinxhez.

Utána Memphisbe vettük az irányt, ahol II. Ramszesz hatalmas, fekvő szobrában gyönyörködhettünk. Körbejártuk, majd az emeletről lenézve is megcsodáltuk. Az épületből kiérve végigsétáltunk a szoborkerten, egymást fotóztuk a hatalmas alabástrom szfinx előtt.

Indulás Szakkarába, Dzsószer fáraó lépcsős piramisához, mely a piramisok közül elsőként épült. Építőmestere Imhotep volt.

Visszamentünk a fővárosba, felkerestünk egy papiruszműhelyt és egy szőnyegiskolát. Mindkét helyen hűsítővel és hellyel kínáltak bennünket és betekintést engedtek a papirusz, illetve a szőnyegkészítés rejtelmeibe. Ki-ki vásárolhatott is kedve szerint. Este a ½ 8-as hang- és fényjátékra megérkeztünk ismét a piramisokhoz. Ez közel 1 órás előadás volt.

Még fülünkben csengett Richard Burton öblös hangja a szállodába menet, vacsoráztunk, majd utána elmentünk még sétálgatni, egy közeli bazársorra nézelődni, beszerezni másnapra a vizet és valami harapnivalót. Ez utóbbi másnap feleslegesnek bizonyult.

 

Október 18 – 3. nap

Reggeli után indultunk Alexandriába. Megnéztük a Mountaza palotát, sajnos csak kívülről, majd annak kertjében bóklásztunk, gyönyörködtünk a pompás növényzetben. Utána elbuszoztunk a Qatbay erődhöz. Pár egyiptomi font belépő ellenében be lehetett menni az erődbe. Felmentünk az egyik bástyájára, ahonnét pazar kilátás tárult elénk mind a tenger, mind a város felé. Ezután következett az Abdul Abbes mecset. Itt külön bejárat volt mindkét nem számára, mert a mecset belül spanyolfallal kétfele volt elválasztva, a kisebb rész a nőké, a nagyobb rész a férfiaké.

1 óra körül elmentünk ebédelni (az utazási irodánk látott vendégül bennünket) egy helyi görög étterembe, ahol az ablakból pompás kilátás nyílt a Qatbay erődre és a Földközi tengerre.

Ebéd után szabadprogram következett, lehetett a tengerparton és a közeli bazársorokon nézelődni, vásárolni. 5 körül indultunk vissza Kairóba, de még útba ejtettük az alexandriai könyvtár érdekes épületét, azt még szemügyre vettük.

Este érkeztünk vissza Kairóba, vacsoráztunk és utána természetesen még egy jót sétáltunk a környéken. Esti sétánkból visszaérve a szállodánkban éppen egy lagzira készülődtek az emberek. Gyülekezett a díszes ruhákba öltözött násznép, majd megérkezett az ifjú pár, a zenekar, volt dervis tánc is, és abszolút nem vették tolakodásnak a szinte tátott szájjal történő nézelődésünket, mert hát az európai ember nem mindennap lát ilyet.

Ekkorra már egész jól összekovácsolódott társaságunk. Esténként meghívtuk egymást szobáinkba egy kis fertőtlenítő – kinek Jäger, kinek házi pálinka – öblögetésre.

 

Október 19 – 4. nap

Reggel mentünk a Nemzeti Múzeumba. Kb. 2 órás idegenvezetés után még 2 órát szabadon nézelődhettünk. Számomra Tutanhamon kincsei, az Anubisz szobor és az Ehnaton terem volt a legmegragadóbb, de volt aki semmi pénzért ki nem hagyta volna a múmia termeket, melyeket 100 egyiptomi fontért lehetett megnézni. Többek között II. Ramszesz múmiáját is itt őrzik. A múzeumból felmentünk a Citadellához, megnéztük Mohamed Ali káprázatos mecsetét.
Innen két korábbi elnök, Nasszer és Szadat mauzóleumához, illetve síremlékéhez mentünk, majd a hatalmas Khan el Khalili bazár és vásárlás volt a program. Ezután bementünk egy, a Husszein térre néző kávézóba, ittunk egy kávét, üdítőt. Miután mindenki megérkezett a buszhoz, egy parfümpalota következett, itt be lettünk illatosítva rendesen.

Vissza a szállodába, vacsi, séta, megint esküvő, stb.

 

Október 20 – 5. nap

Reggeli után csomagjainkat bepakolták a buszunkba és a Kopt negyed kopt keresztény templomait tekintettük meg. A Moalakát, a Szt.Györgyöt és az Abu Serge-t, majd a közelben lévő zsinagógába is ellátogattunk. Dél körül indultunk Hurghadára. Este 7 órára megérkeztünk, tranzitszállásunk a Safir Hotelben volt. Becsekkoltunk, vacsoráztunk, majd elmentünk a környéket felderíteni.

 

Október 21 – 6. nap

Ébresztő a szokottnál is korábbi időben volt, de mi kicsit még korábban keltünk, hogy lesétálhassunk a tengerhez, és reggeli előtt megmártózhassunk benne. Reggeli után folytattuk utunkat Luxor felé. Dél körül értünk Luxorba, ahol ma a nyugati partot jártuk be.

Először a Memnon kolosszusokhoz gurultunk, majd tovább a Királyok Völgyébe. Itt hihetetlen módon olyan kevesen voltak, hogy rajtunk kívül szinte csak a katonák lézengtek. Megnéztük III. és IV. Ramszesz, valamint III. Thutmózisz sírját. Ez utóbbi volt a 3 közül a legérdekesebb, bár nehezen megközelíthető: 3 emeletnyi vaslépcsőn fel, majd le, úgy lehet a sírba bejutni. Külön belépőért Tutanhamon sírjába is le lehetett menni.

2 körül indultunk a Deir-El-Bahariban fekvő Hatsepszut templomho. A környezet is lenyűgöző a templomot körülvevő hatalmas sziklafalaival, melyek között szinte porszemnek érezhettük magunkat. Tuk-tuk szerű járgány vitt bennünket a völgy bejáratától a hosszan elnyúló lépcsősorok aljáig. Bejártuk a templom szinte minden szegletét, lent is és fent is.

Hatsepszut temploma után egy alabástrom manufaktúrát látogattunk meg, majd mentünk szállásunkra, a Morris Hotelba. Egymáshoz közeli szobákat kapott csoportunk. A vacsoráig még volt egy kis időnk, melyet kihasználva fellifteztünk a szálloda tetején lévő gyönyörű szép, hűs vizű medencéhez és egy jót fürödtünk, úsztunk.

Vacsora után - Gábor szervezésében - konflisokkal bejártuk Luxort és Karnakot. Olyan utcácskákon és arab bazáron mentünk keresztül, ahol eddig nem sok fehér ember fordult meg. Érdekes élmény volt nagyon.

 

Október 22 – 7. nap

Reggeli után kijelentkeztünk a szállodából, és indultunk Asszuán felé. Első állomásunk Edfu volt, itt megnéztük a csodálatos épségben megmaradt Hórusz templomot. Végre megszűnt Egyiptomban a turista csoportok konvojban történő közlekedtetése (kivétel az Asszuán és Abu Szimbel közötti táv), így nem kellett sietni, és a konvojhoz igazodni. A korábbi évek gyakorlatával ellentétben (volt szerencsém konvojos időszakban is Egyiptomban járni) most bőven volt időnk a templomot és annak udvarát, oszlopcsarnokait alaposan szemügyre venni.

Edfut elhagyva a ptolemaiosi korból származó, Hórusz és Szobek tiszteletére emelt Kom Ombo kettős temploma következett. A szentélyben üvegvitrinben három krokodil múmia is látható.

Innét már hamarosan megérkeztünk Asszuánba. Először a Nasszer tóhoz vezetett utunk, ahol motoros hajóra szálltunk, és elhajóztunk Philae szigetre, Ízisz templomához. Amikor a régi duzzasztógát épült Asszuán alatt, az eredeti sziget víz alá került. A templom együttest fáradságos munkával szétfűrészelték és áttelepítették az Agilkia szigetre. Nagyon-nagyon csodálatos és ép a templom, sokan Egyiptom gyöngyszemének tartják. Bebarangoltuk az egész területet, a kioszkból csodálatos képeket készítettünk a Nasszer tóról. A szigeten a templomot elhagyva az árnyat nyújtó fák között van egy kis szabadtéri „kávéház”, ide beült az egész társaságunk és egy jóleső kávé, üdítő után mentünk vissza a motorcsónakhoz, majd azzal vissza buszunkhoz. A visszafelé vezető úton megálltunk a nagy gátnál, majd a régi gátat vettük szemügyre. A Nílus régi medre az ezernyi haragoszöld szigetecskével csodás látványt nyújtott, nem győztünk eleget fényképezni.

Megérkeztünk szálláshelyünkre, az Isis Hotelbe, mely közvetlen a Nílus partján fekszik. Itt bungalló szerű kis házakban voltak szobáink, gyorsan lepakoltunk és irány a szálloda kék medencéje. Vacsora után csak a szállodánk előtti főúton kellett átmenni, és máris a bazárban találtuk magunkat.

 

Október 23 – 8. nap

Kényelmes reggeli után lesétáltunk a szálloda kikötőjébe, ahol már várt ránk egy felukka, ez a jellegzetes egyiptomi vitorlás hajó. Beszálltunk, és némi motorcsónakos rásegítés után beindult a vitorlázás. Körbehajóztuk az Elefánt szigetet, szemügyre vettük a vízről Aga Khan mauzóleumát, majd kikötöttünk lord Kitchener botanikus szigetén. A szigeten van egy kis növénytani múzeum is, aki akart bemehetett – persze néhány LE belépő ellenében.

A sziget növényzete buja, szép és rendkívül változatos. Rengeteg cica él a szigeten és minden falat ételért és korty vízért nagyon hálásak. Szegényeknek még lehetőségük sincs arra, hogy odébbálljanak jobb vadászterületek reményében, hiszen a szigetre szinte be vannak zárva.

A sziget végén van egy szabadtéri kávézó, itt gyülekeztünk a nézelődést befejezve.

Amikor ideért mindenki, visszamentünk a kikötőhöz. Elég érdekes volt a helyzet, a mi felukkánk messze bent volt a Níluson, vagy 5-6 ringatózó, kikötött felukkán át kellett másznunk, hogy elérjük a mi hajónkat. Nagyon izgalmas volt. A szállodánknál várt a buszunk, kicsit sziesztáztunk, rendbe szedtük magunkat, majd elindultunk az asszuáni gránitbányába, ahol megnéztük az irgalmatlanul hatalmas befejezetlen obeliszket.

A déli konvojjal mentünk Abu Szimbelbe.
Számomra ez volt a körút fénypontja, Abu Szimbel sziklatemplomai. A templomok mögötti buszparkolóból induló gyalogút úgy lett kiképezve, hogy az út enyhe kanyarulatával szinte fokozatosan tárul szemünk elé a lélegzetelállító látvány. Volt két utastársunk, kik a látvány hatása alatt nem vették észre a járda szélén lévő kb. 60 cm magas lámbatartó vasoszlopokat, csak a velük való találkozáskor, ami hamar visszaröpítette őket a valóságba.

A sziklatemplomok rendkívül impozánsak és hatalmasak. Ha valaki elmegy Egyiptomba, csak ajánlani tudom neki, hogy ezt a látványt a világért ki ne hagyja. Egy jó órát nézelődhettünk, és indultunk vissza Asszuánba, szigorúan konvojjal.

Visszabuszoztunk asszuáni hotelünkbe, és vacsoráig lementünk a medencéhez fürödni. Természetesen a már szokásos vacsora utáni programok, mint bazározás, közös fertőtlenítés, ma sem maradtak el.

 

Október 24 – 9. nap

Reggel búcsút vettünk szállodánktól és indultunk vissza Luxorba. Elsőként Karnakba érkeztünk, ahol jó pár órát eltöltöttünk. Krisztával végigjártuk a templomokat, oszlopcsarnokokat, és kiérkeztünk a templom szent tavához. Itt egy közeli, félig fedett kávézóba beültünk kávézni, pihenni és felfrissülni, majd mentünk a híres szkarabeusz bogár szoborhoz, melyet annak rendje-módja szerint 7-szer körbejártunk, hogy teljesüljön kívánságunk.
Visszasétáltunk a buszunkhoz és irány a luxori templom.

Luxorban is végigbóklásztuk a templomot, csarnokokat és szobrokat. Lenyűgöző a templom bejárata mellett ülő két II. Ramszesz szobor és obeliszk, plusz egy talapzaton lévő II. Ramszesz szoborfej.

Rendesen elfáradtunk ma is, de megérte.

A kirándulások után ismét a már ismert luxori Morris Hotelbe mentünk. A beköltözés után felmentünk a tetőn lévő medencéhez fürdeni vacsoráig.

 

Október 25 – 10. nap

Reggeli után bepakolás a buszba, és indultunk a Luxortól kb. 60 km-re fekvő Dendera felé. A denderai Hathor templom remek állapotban van, a falakon és mennyezeten lévő domború, nagyrészletességű képeket gondosan megtisztították, így azok eredeti élénk színükben pompáztak. Ottlétünkkor is javában dolgoztak a restaurátorok a falfelületek megtisztításán, a rárakódott kormot és piszkot aprólékos munkával takarították le.

A templom alatt kripták vannak, ahová aki akart lemehetett, ha vállalta, hogy egy ½ m2-nyi nyíláson átmászik. Én természetesen lementem. A levegő ugyanolyan fojtó szagú volt, mint a Kefrén piramis aknájában, de a falak itt gyönyörűen díszítettek.

Utána felmentünk egy enyhén emelkedő hatalmas, hosszú kő csigalépcső-félén a tetőre, melyről nagyon szép kilátás nyílt a környékre. A tetőn is van még néhány helyiség, például az, ahol a mumifikálást végezték.

A denderai templom szent tava már kiszáradt, valaha a Nílus vize töltötte meg. A tó helyén pálmafák nőttek, a tó fenekére le lehet menni a medence két szélén lévő eredeti kőlépcsőn. A nilométer is viszonylag jó állapotú, bár egy kicsit szemetes.

A templomlátogatás után folytattuk utunkat Hurgadába. Késő délután megérkeztünk a már ismert Safir Hotelba, ahol elfoglaltuk szobáinkat, majd vacsoráztunk és kimentünk a városközpontba.

 

Október 26 – 11. nap

Mivel tegnap már sötétedett, akár csak pár nappal korábbi érkezésünkkor, így ma szemrevételeztük és felderítettük a szállodát, hisz pár napig itt fogunk nyaralni. Nem túl nagy a szálloda, a tengerpartja is elég kicsi, de barátságos a hely, akárcsak a személyzet. Szép volt a medencéje is, de kinek kell a medence, ha van finom langyos vizű tenger? Ez a nap az önfeledt pihenésé volt. Ma napközben csoportunkból szinte mindenki a szálloda strandján, egy kupacban letelepedve pihizett. Így telt egész napunk, már majdhogynem unatkoztunk.

Este vacsora után kíváncsiságból helyi busszal, a dolmusszal - fejenként 1 egyiptomi fontért - kimentünk a régi városrész (Dahar) arab bazárjába. Nagyon érdekes volt, rajtunk kívül nem is láttunk turistákat. Hasonló volt, mint a luxori arab bazár. Ez jobban tetszett nekünk, mint a szállodánkhoz közeli szokványos üzletsorok. Jókat alkudtunk, és néha nem tudtuk eldönteni, hogy ki élvezi jobban az alkudozást. Mi vagy a boltos. Persze olyan is előfordult, hogy az árus nem engedett, megköszönte, hogy ott voltunk, visszarakta az árut a helyére és megmutatta, merre a kijárat. Dolgunk végeztével taxival visszamentünk a szállodába és eltettük magunkat másnapra.

 

Október 27 – 12. nap

Ma kényelmesen megreggeliztünk, utána nyolcan taxikba szálltunk, és kimentünk El-Gouna határába. Úgy hallottuk, hogy itt - El-Gouna és a külső hurghadai út között - van egy ufó leszálló pálya. A Google Föld térképen nagyjából benéztük az utat és taxikkal megkerestük. Akkor még hihetetlen volt számunkra, hogy kik, hogyan és miért csinálták ezeket a pozitív és negatív kőkúpokat. Meglepődtünk rajta, hogy a helyieknek, még a taxisoknak sem volt fogalmuk róla, hogy ezek a „képződmények” településük határában vannak. Vicces volt, hogy a taxisok sehogy nem akarták megérteni, hogy nem hotelhez megyünk, csak menjen, majd mondjuk merre. Aztán az útról, amikor már láttuk a kúpokat, félreállítottuk a taxikat és gyalog mentünk be. Egy-két száz méter volt csak a távolság.

Aztán később megtudtuk, hogy ez egy modern építészeti bravúr, a D.A.S.T. kortárs művész csoport készítette 1997-ben és a „Desert Breath” nevet kapta, mely jelentése sivatagi lélegzet, vagy a sivatag lehelete.

 

Október 28 – 13. nap

Ezen a napon páran elmentünk egy kinti magyar társasággal palackos intro merülésre és sznorkelezésre. Ezt a programot még itthonról előre leszerveztük e-mailen. Az egész napos program ára merülés és sznorkelezés esetén 50$/fő volt, csak sznorkelezés esetén 30$/fő volt kölcsönzéssel, ebéddel, üdítővel együtt. Reggel ½ 9-re jött értünk egy kisbusz, mely elvitt bennünket a hajókikötőbe. Neoprén ruhapróba, szükséges cuccok összeszedése, hajóra szállás és már szeltük is az indigókék vizet. Tarik volt kétszintes hajónk neve. Akik merülésre készültünk a felső fedélzeten kaptunk egy rövid oktatást, majd mentünk beöltözni és nagy izgalommal vártuk a búvárkodást. Akik csak a tenger élővilágát a felszínről akarták nézegetni, amint megállt a hajó egy hatalmas korallszigetnél, már ugrálhattak is a vízbe leskelődni. A merülés nagyon izgalmas volt, mindegyikünkkel egy hivatásos búvár foglalkozott és kísért le. Kb. 10 m mélységig egy kötél mentén ereszkedtünk le, majd víz alatt elúsztunk a közeli korallfalig. Messziről színtelennek tűnt az egész, de ahogy közeledtünk, szinte kinyíltak a színek, a korallok is, a halak is a létező összes színben pompáztak. Fél órát töltöttünk a víz alatt, majd lassan felemelkedtünk, kisegítettek a vízből, levették az ólomsúlyokat, a palackot. Amíg a hajó egyhelyben állt, végig sznorkelezhettünk a közelben. A hajóra visszaszállva ebédeltünk, addig a hajó átállt egy másik korallzátonyhoz, és újra merülhettünk, sznorizhattunk mindaddig, míg a hajó vissza nem indult a kikötőbe. Olyan szerencsénk volt, hogy egy csapat delfinnel is találkoztunk. Alaposan kifáradva visszahajóztunk a kikötőbe és ott leadtuk a kölcsönkapott cuccokat és beszálltunk a buszba, indulás a szállodánkba. Vacsora után az elmaradhatatlan séta és sörözés következett, Hurghadán ma utoljára.

 

Október 29 – 14. nap

Ma reggeli után még egy utolsót fürödtünk a tengerben. Aztán kicsekkoltunk és buszunkkal elindultunk dél körül vissza Kairóba. Az út hosszú volt és a társaságon már érezni lehetett, hogy ez az utolsó egész napunk együtt. Már egyre többen emlegették, hogy holnapután otthon leszünk. Az igazat megvallva, még kibírt volna mindenki egy hetet a tengernél, de hát menni kellett.

Estére értünk a már ismert kairói szállodába, a Delta Pyramidsba. A szobaosztás gyorsan ment, már a buszban megkaptuk a szobaszámokat. Bepakoltunk, vacsoráztunk és még egyszer elmentünk a közeli bazárba, pékségbe megvenni azokat a dolgokat, amiket másnap hazaviszünk, mint gyümölcs, pisztácia, datolya, baklava, stb.

A bevásárlásból visszaérkezve előkerültek a maradék italok, amiket még elpusztítottunk, hiszen már nem lesz rájuk szükségünk, holnap megyünk haza.

 

Október 30 – 15. nap

Reggel ébredés után még egyszer szemügyre vettük a piramisokat a 10. emeleti szobánk ablakából és kipakoltuk bőröndjeinket az ajtó elé. Megreggeliztünk és ½ 10 körül elindultunk a repülőtérre. Itt elbúcsúztunk egyiptomi kísérőnktől, Tamertől, aki a két hét alatt mindenhová elkísért bennünket. Repülőnk 12 óra 10-kor indult volna, de kb. 20 perc késéssel szálltunk fel. Mire Ferihegyre értünk, behozta pilótánk a késést. Itthoni idő szerint ¾ 3-kor leszálltunk Ferihegy 2B-n. Összeszedtük a szalagról érkező csomagjainkat, majd – szó szerint – könnyes búcsút vettünk egymástól és mentünk ki a „való világ” felé. Itt már mindenkit várt családja, hozzátartozója, hogy hazavihesse a messziről érkezetteket.

 

Utószó

Egy hónappal az út vége után kör e-mailt kaptam az iroda vezetőjétől, Gábortól, azt írta, hogy kellő számú érdeklődő esetén szívesen megszervezne egy csoport-talit a Balatonhoz. Csinálnánk egy jó bulit, lenne vacsora és reggeli, egyiptomi zene, közben pedig videóprojektorral levetítenénk az útról általa elkészített DVD-t és a fotókat. Nem csak az övét, a mieinket is. Tetszett az ötlet, kiderült aztán, hogy szinte a teljes csapat kapott a lehetőségen és egy partközeli üdülőben össze is jöttünk. Isteni volt a vacsora, jók voltak a szobák, nagyon jó lett a film is. Kiderült, hogy mindannyian kaptunk ajándékba egy-egy példányt a DVD-ből. Azóta már fene tudja hányszor megnéztem, nagyon jó út volt, még vissza megyek biztosan.

Cs.L.