Egyiptom - 15 napos körutazás
15 NAPOS NAGY EGYIPTOMI KÖRUTAZÁS - Úti beszámoló
Barangolás a fáraók földjén...
1992 óta szervezzük 15 napos nagy egyiptomi körutazásainkat és miután összesítve már több, mint egy évet töltöttünk Egyiptomban, úgy gondoltuk, hogy közreadjuk azokat a tapasztalatainkat, benyomásainkat, amelyeket talán az eztán útra kelők is hasznosíthatnak.
Már elfogyasztottuk vacsoránkat, a repülőgép Kairóhoz közelítve ereszkedni kezd az afrikai sötétben. A felhőmentes égből Egyiptomra letekintve, mint hatalmas terepasztalon csodaszép fényfüzérek sokasága, úgy ragyognak a Nílus-delta környéke falvainak és városkáinak fényei. Amikor a karcsú minaretek és az ódon mecsetek is jól kivehetőkké válnak, akkor már csak pár percet töltünk a levegőben és kisvártatva a kifutópálya betonján gurulnak a hatalmas gépmadár kerekei.
Megérkeztünk a fáraók földjére, Kairóba!
Felnyílik a repülőgép ajtaja és lassan megindulunk lefelé a lépcsőn az alacsony padlójú reptéri buszokhoz. Megcsap a hőség és Egyiptom jellegzetes illata.
A hatalmas utascsarnokban partnerünk képviselői az irodánk emblémáját viselő táblákat magasan feltartva gyűjtik maguk köré csoportunk utasait, hogy idegenvezetőnk közreműködésével a vízumkiosztást, az útlevélkezelést és beléptetést, majd a csomagvizsgálatot mihamarább letudjuk. Ezután valamennyien egyiptomi fontra váltjuk a költőpénzre szánt dollárjainkat, eurónkat. A reptéri bankok is nagyon korrekt árfolyamon váltják a valutákat.
A hordárok a kézikocsikra pakolt bőröndjeinkkel elindulnak a buszunk felé, mi szaporán lépdelünk utánuk. Mikor minden utas és csomag elfoglalta helyét az autóbuszban, elindulunk első egyiptomi szállásunk felé. A 22 milliós fővárosban 3/4 órát tart az út a reptértől a piramisok lábánál fekvő szállodáig. A hotelhoz érve a londinerek sietve bepakolják a hallba a bőröndöket, az idegenvezetőnk addig a csoport szobaelosztását intézi a portával. Eközben pincérek tűnnek fel és jéghideg narancs és hibiszkusz üdítőt kínálnak. Az idegenvezetőnk kihirdeti, hogy hány órakor és hol lesz a vacsora, meg hogy irodánk képviselője mindenkit szeretettel vár a szobájában egy welcome drinkre, de mindenki hozzon poharat magával.
Kilátás a szállodai szobáink ablakából
A kulcsok kiosztása után mindenki ráírja szobaszámát a londiner által a bőröndjére ragasztott etikettre, beszállunk a liftbe és légkondicionált szobáinkban várjuk a csomagjaink megérkezését. Előkerül a táskákból egy üveg ital, ezzel koccintunk megérkezésünk örömére. Az úttal kapcsolatos részletes tudnivalókat, jó tanácsokat elmondjuk. A neves magyar gyomorkeserű mindig osztatlan sikert arat, érezhetően máris kezd összerázódni a csapat. Ez nagyon fontos, mert 15 napon át fogjuk egymást boldogítani.
Együtt megyünk vacsorázni a svédasztallal bőséggel megterített földszinti éttermek egyikébe.
Egyiptomban is nagyon jól főznek, a legfinnyásabb európai gyomor gazdája is talál ízlésének megfelelő fogásokat. Nagyon finom leveseket készítenek, a magyarok szeretik a leveseket a társaság jó étvággyal fogyasztja őket. Hazai, vagy egyiptomi erős paprikával, apró citrom levével megbolondítva a lencse-, bab-, burgonya-, hús- és tésztalevesek még finomabbá tehetők. De nagyon ízlik a paradicsomlevesük is. A leves után számos húsétel pörköltnek, vagy lecsósan elkészítve, rántott halak, sült csirke és galamb különféle módon, köretek sora, párolt- és friss zöldségek, savanyúságok, gyümölcsök, pudingok, torták, arab sütemények sora zárja a kínálatot.
|
|
 |
| Idegenvezetőink: Anna és Krisztina | |
A kiadós vacsora után jól esik egy kis séta a környéken. Idegenvezetőnkkel bemutatjuk utasainknak a környék beszerző helyeit, mindenki feltankolhat másnapra ivóvízzel, gyümölccsel, isteni finom péksüteménnyel, meg amire még szüksége van. De leginkább ANTINAL-lal, amelyből egy 10 darabos doboz 5 egyiptomi fontért (170-180 Ft) kapható a gyógyszertárakban és amelyet az egyiptomi gyógyszergyárak direkt az érzékeny bélésű európai turisták számára készítettek. A csodaszernek köszönhetően mindenki otthon hagyhatja attól való félelmét, hogy mi lesz, ha rájön a hasmenés. Egy kapszulát bekap kevés vízzel és radikálisan megszünteti a legmakacsabb hasmarsot is! Egy kairói gyógyszerésztől megtudtuk, hogy a hatóanyaga a bélrendszerben elpusztít minden baktériumot, ezért a hasmenést kiváltó ok azonnal megszűnik. Mivel a szer nem szívódik fel, hanem kiürül, szükség esetén minden kockázat és következmény nélkül bármikor megismételhető a szedése.
A séta után nagyon jól esik egy merülés a szálloda tetején lévő úszómedencében. A medencéből este varázslatos kilátás nyílik a színes fényekkel kivilágított piramisokra.
Minden reggel, akárcsak ma, útunk második napján a szállodánk portája telefonon ébreszti a csoportot. A másnapi ébresztő, a reggeli és az indulás időpontját az idegenvezető előző nap a buszban közli a társasággal. Az ébresztő és a reggeli közti elkészülésre fél órát, a reggelizésre egy órát adunk, így mindenki kényelmesen és kapkodás nélkül ott lehet a megbeszélt indulási időben a szálloda halljában.
A reggeli étkezések jellegzetes társasjátéka: a komám asszony hol a kiskanál című komédia. Sok év alatt sem sikerült kiderítenünk, hogy miért olyan nehéz kiskanalat kikönyörögni a kávé, tea, tej, vagy kakaó felkeveréséhez. Minden evőeszközből több tucatnyi van mindig a tartókban, a kiskanalakból csupán egy-két darabot raknak ki minden 8 fős asztalhoz, a többit úgy kell kérni a pincérektől.
A program szerinti második napunkat reggeli után a szállodához közel a gizai fennsíkon, az ókor 7 csodájának egyikénél, a 3 nagy piramisnál és a szfinxnél kezdjük. Egyiptom leghíresebb helyszíne ez, mindmáig megválaszolatlan kérdések titkait rejtik a sok ezer éves monstrumok.
Számomra a piramisok jelentik a titkok titkát. Bosszantó, hogy igazából csak találgatjuk, hogy vajon kik, hogyan és miért építették ezeket az óriásokat. Számítások szerint a két nagy piramis, a Kheopsz és a Kefrén egyenként 2.5-3 millió darab soktonnás kőtömbből készült el! És micsoda elképesztő precizitással! A rendkívül súlyos, hatalmas tömbök minden oldalukkal olyan szorosan és pontosan illeszkednek a mellettük állóhoz, hogy egy papírlapot sem lehet bedugni közéjük.
Próbáljuk meg elképzelni a feladat nagyságát! Az építők első dolga az volt, hogy a közel 300 x 300 méteres sziklaplatón egy abszolút sík, vízszintes felületet faragjanak ki a sziklás tájból piramis alapnak. Meddig tarthatott bronzvésőkkel és hogyan oldották meg technikailag - elképzelni se lehet.
Ezután következtek a kőtömbök, amelyeket abszolút méretpontosan úgy kellett kifaragni, hogy alapjuk és a felső lap teljesen sík és egymással párhuzamos legyen, oldalaival pedig a már említett módon egymással pontosan és hézagmentesen illeszkedjenek. Számtalan fotót és videót készítettünk már arról, hogy az építőknek ez a törekvése mennyire tökéletesen valósult meg. Íme egy a sok közül. Jól látható, hogy a 240 méter hosszú felület tökéletes síkot alkot!
A Khefrén piramis tömbjei közelről
Az egyiptomi piramisok építésének módjáról senki nem tud semmit, csupán teóriák születtek, igazi magyarázat azonban még nem. De nincs magyarázat arra sem, hogy mi célt szolgáltak ezek a gigászok. Sok tudós, egyiptológus, régész vallja, hogy nem tudja a választ, de vannak mások, akik szerint síremléknek készültek. Kheopsz, Khefrén és Mükerinosz fáraók sírhelyéül. Csakhogy akkor meg hibádzik valami. Majd néhány nap múlva, amikor meglátogatunk az eddig feltárt királysírok közül párat a Királyok völgyében, ott láthatjuk, hogy az egyiptomi mitológia is a túlvilági életre alapoz, ezért a fáraók sírkamráinak és folyosóinak falai sűrűn tele vannak írva a fáraó életét, harcait, tetteit megörökítő hieroglif írásokkal. Minden sírkamrában azonos módon és kötelezően ez volt a rend, hogy az istenek, a túlvilág urai felismerjék a királyt és a túlvilágon is fáraóként, jólétben, pompában, szolgáktól körülvéve létezhessen.
A bökkenő az, hogy a piramisok szűk folyosóinak és kamráinak falain egyetlen árva feliratot nem találni, illetve mégis, egyetlen kártust, amely Kheopsz nevét örökíti meg a nevét viselő piramisban.
Egyre több egyiptológus régész állítja, hogy a piramisok és a szfinx nem 4-5000 évesek, hanem 20-25000 évesek is lehetnek, vagy még több. Igazából senki nem tud semmit pontosan, találgatások vannak csupán és hiába faggatjuk a csodás kőhegyeket, nem válaszolnak ők sem a joggal felmerült sok-sok kérdésünkre.
A három nagy piramisnál 2 teljes óra áll csoportunk rendelkezésére. A szabadidőben külön belépőért be is lehet menni mindháromba. Akinek klausztrofóbiája van, nem bírja a bezártságot, a nagy meleget, a levegőtlenséget és az áporodott levegőt, az maradjon inkább kinn.
Akit érdekel, az külön belépőért megtekintheti azt a csodálatos napbárkát is, amelyet a Kheopsz piramis lábánál egy erre a célra épített hajó alakú épületben állítottak ki, eredeti épségében, persze hatalmas restaurátori munkákat követően.
A Napbárka a Kheopsz piramis tövében
Mielőtt a szfinxhez látogatnánk, a busszal felmegyünk még egy távolabbi magaslatra, ahonnan a 3 piramist együtt láthatjuk és fényképezhetjük. Itt is készítünk néhány csoportképet az utasokról. Ennek a lapnak a fejrésze is ott készült.
Az egyiptomi három nagy piramis után buszunkkal legurulunk a piramisok alatt pár száz méterre hasaló, a szmogos városba meredő tekintetű szfinxhez. Az egyetlen mészkő tömbből faragott fáraófejű oroszlán állítólag eredetileg oroszlán fejű volt, egyes feltételezések szerint Kheopsz, vagy Khefrén fáraó vésette át a sörényes fejét a saját mására.
Gizából autóbuszunkkal Memphis-be folytatjuk utunkat, itt két különleges nevezetességet is megtekintünk: II. Ramszesz fáraó csodaszépen megmunkált, fekvő óriásszobrát és a hatalmas alabástromtömbből faragott szfinxet. Egyiptom egykori nagy hírű fővárosából mára már csak ennyi maradt.
Memphiszből a sivatag homokjába, Szakkarába vezet az utunk, itt Dzsószer fáraó lépcsős piramisát tekintjük meg. Ismereteink szerint ez a legrégebbi piramis Egyiptom száznál is több kisebb-nagyobb piramisa közül. A piramis megtekintése és körüljárása után meglátogatjuk az ásatási terület több érdekes leletét, a rendkívül mély, sziklába vágott üregeket, amelyeknek egykori feladatáról ma sem tudunk túl sokat, meg ókori sírkamrákat, ahol állatáldozatokat is bemutattak.
Szakkarát elhagyva felkeresünk egy szőnyegiskolát. A hatalmas kétszintes épület tágas, levegős alagsorában kisfiúk és kislányok ülnek a szövőszékek előtt és boszorkányos gyorsasággal készítik a kézi csomózású szőnyegeket. Odébb néhány idősebb mester selyemfonálból készült méregdrága remekműveken dolgozik. Az emeleten van az áruház, a tükörfényesre csiszolt kőpadlón visszatükröződik a falakra felakasztott több száz szőnyeg szemkápráztató színorgiája. A hatalmas íróasztalánál terpeszkedő kövér tulaj mosolyogva bólint, megismer, majd int és kis tálcákról kávét, teát, hideg, vagy meleg hibiszkuszitalt kínálnak csoportunk tagjainak a sürgő-forgó fiatal alkalmazottak. Néhány kisebb szőnyeg, falikárpit vevőre talál, gondos csomagolás, mosolygós búcsúzkodás után buszunk máris gurul tovább a fekvőrendőrökkel telepakolt úton a következő látnivaló, a papirusz manufaktúra felé.
Számos ilyen csillogó bolt található az országban, az arab művészek és a kereskedők ragyogóan megélnek az egykori Egyiptom lakóinak máig megmaradt művészi alkotásainak autentikus másolásából. Itt is kínálással kezdődik a látogatás. Coca Cola, tea, kávé, hibiszkusz a választék. Aztán idegenvezetőnk beáll a pult mögé a németül is, angolul is nagyon jól beszélő csinos hölgy mellé, és fordítja a bemutatót, amelyből megtudhatjuk, hogy hogyan lesz az Egyiptom jelképeként is tisztelt papirusznádból gyűrhetetlen, strapabíró papirusz, az ókor papírja. A bemutató után majdnem mindenki vásárol emlékbe, vagy ajándékba néhányat a csodaszép művészi alkotásokból.
Elköszönünk a kedves kereskedő csapattól és a busz a szálloda felé veszi az irányt. Gyors tisztálkodás, mosdó látogatás, átöltözés után megrohamozzuk az étterem svédasztalait, mert vacsora után ma még vár ránk egy program: a piramisok és a szfinx alatti sok száz szék valamelyikén helyet foglalva megtekintjük a rendkívül látványos, 45 perces hang-fény show-t. Különböző időpontokban különböző nyelveken több előadás megy minden este. Mi mindig az angol nyelvű előadást nézzük meg.
Mikor elalszanak a nézőtér fényei és a sokcsatornás térhatású hangrendszeren felcsendülnek Richard Burton első szavai, a hátak lúdbőröznek: "You have come tonight to the most fabulous and celebrated place in the world!"
Valóban, a világ legfantasztikusabb helyén tartózkodunk...
Ez a harmadik nap és bár vasárnap van, mi mégis kicsit korábban kelünk, mert messzire utazunk. Alexandriába, a világhódító Nagy Sándor alapította és hálából róla elnevezett Földközi tenger-parti üdülő nagyvárosba, a kairói jómódú polgárok legnépszerűbb üdülőhelyére.
Nagyjából félúton egy pihenőhelyhez kanyarodik a busz, lehet kávézni, teázni, a wc-t felkeresni, a bagósok pedig rágyújthatnak.
Ez egy különös pihenőhely, a tervezői meg akarták hökkenteni a betérőket és sikerült is nekik. A homoksivatag közepén medencékben víz csobog, szökőkutak lövellik magasba az éltető nedűt, pálmafák, bokrok adnak mindenütt hűs árnyat az afrikai melegben. És amikor a kanyargós, zeg-zugos utacskákon sétára indulunk a parkban, akkor döbbenünk rá, hogy itt egy állatkert is van! Majmok, struccok, óriáskígyók, antilopok, tigrisek, oroszlánok, meg még ki tudja hány féle más állat nyújtózkodik, vagy táplálkozik az árnyas karámban, ketrecben.
Néhány éve pórul jártam az oroszlánokkal.
Na nem téptek szét, ők a ketrecen belül voltak, én meg kívül. Szokás szerint videóztam, éppen az egyik nagysörényű hímet kaptam lencse végre, amelyik morózusan fel-alá sétált ketrecében. Amikor sétája végére ért a ketrec egyik végében, megállt, farát felém fordította, farkát megemelte és mintha slagból jött volna, levizelt! Először csúnyán szitkozódtam, aztán elfogott a röhögés. Itt állok Egyiptom egyik legszebb városának határában egy gonosz hímoroszlán által lepisilt ingben, csepegő kamerával a kezemben. Mi a fenét csináljak?! Aztán gyorsan döntöttem, a közeli mosdóban levetettem az ingemet, megmosakodtam, hajat is mostam, az inget is kimostam, kéztörlő papírokkal a kamerámat is letisztogattam, aztán a vizes inget magamra vettem és mire indult a buszunk, a 30 fokos melegben már meg is száradt mindenem.
Itt megtekinthető a galád elkövető, (a szitkokat persze kivágtam) :)))
Alexandria előtt az út egy sós tavon vezet keresztül, a rothadó sás, nád, papirusz miatt lápi bűzzel van tele a levegő. Hamarosan beérkezünk a városba, először egy kék villamos állja utunkat, fura látvány Egyiptomban, ahol inkább a tevék őshonosak. Azért állunk a kereszteződésben, mert piros a jelzés. Ebben a nagyvárosban - talán egész Egyiptomban egyedül itt - a járművek megállnak a pirosnál! Ez Kairóban elképzelhetetlen. A 22 milliós főváros közlekedése szavakkal amúgy is leírhatatlan, egy európai számára rettenetes, de ha az ember figyelni kezdi hamar rájön, hogy van benne rendszer és még működik is.
Egyetlen szabály érvényes az ország útjain: annak a járműnek van elsőbbsége, amelyiknek előrébb áll az orra! Ha ez a jármű egy csacsi vontatta kordé, akkor a csacsi orra a mérvadó.
Ennyi a dolog lényege!
És ezt senki nem próbálja meg furakodással, agresszív dudaszóval, ökölrázással, üvöltözéssel, anyázással sajátosan értelmezni, teljes egyetértésben kerülnek dugóból dugóba, majd pedig onnan ki és hajtanak tovább. És az ember rájön, hogy az iszonyú járműtömeg és a káosz ellenére balesetek nélkül, jól működik a közlekedés! A háromsávos úton öt sávban autóznak, egy motorkerékpáron négy-öten utaznak, a buszok lépcsőin fürtökben lógnak, a teherautók platóin egy falunyi ember szorong, de megy minden simán, a rendőrnek nincs ellenvetése semmilyen - számunkra döbbenetes - megoldás esetében sem.
Zöldre vált a lámpa és a járműsor nekilódul a Földközi tenger partja felé. A mindkét irányban 5 sávos úton, amely Alexandria teljes 80 km-es hosszában fut hömpölyög a forgalom, buszunk jobbra fordul, majd a belső sáv felé tart és visszafordul nyugat felé. A halászok csónakjai kikötve ringanak a szelíd hullámok hátán. Mindjárt odaérünk az ókori világ hét csodáinak másika, az egykori fároszi világítótorony helyén álló Qatbay erődhöz. A frissen felújított mészkő épület vakítóan fehérlik a tintakék színű tenger ölelésében. A tudnivalók meghallgatása után a szabadidőben lehet sétálni a szerelmespároktól, pecásoktól és tengeri herkentyű árusoktól tarkálló mólón és a sétányon, vagy betérni az erődbe, felmászni legmagasabb pontjára, ahonnan szívszorítóan gyönyörű a kilátás. Vagy be lehet térni a szomszédos tengeri akváriumba. Én rendszerint sétálok, fotózom és videózom. Az arab fiatalok szívesen ismerkednek a turistákkal, próbálgatják frissen szerzett angol nyelvtudásukat. Pont olyan kedvesek, mint a fiatalok bárhol a világon.
Következő úti célunk a közelben van, 5 perc alatt odaérünk Egyiptom egyik legfiatalabb, a mindössze 90 éves Abdul Abbes mecsethez. Cipőinket le kell vennünk és leadnunk a szigorú őrnek, akinek sokrekeszes szekrényében rövid időre megpihennek lábbelijeink. A mecsetben tett látogatás után mi, a hitetlen turisták csak 1 helyi font baksis megfizetése után jutunk újra hozzájuk.
A férfiak a főbejáraton jutnak be a nagy belső térbe, a hölgyek egy oldalbejáraton át egy kisebb, rácsos paravánnal elkerített részbe. Jópofa útitársunk azonnal domborít és a férfi társak széles vigyorától kisérve hangosan mondja, hogy a hölgyek is jól hallják: látjátok fiúk, itt még rend van!
Az egész mecset padlózatát süppedős keleti szőnyegek borítják, az imára betérők vagy ülnek, vagy fekszenek a szőnyegen, van, aki a koránt olvasgatja. Meghitt csend van, csak a közelben elhaladó járművek hangja szűrődik be. Ránk turistákra csak futó pillantást vetnek, igyekszünk nem zavargolódni. Elámulunk a magas mennyezet és a falak rendkívül díszes megmunkálásán. A nemes fából készült kazetták faragása és intarziái lenyűgözőek. Kattognak a fényképezőgépek, surrognak a videók, aztán kiosonunk, cipőt húzunk és megyünk a busszal tovább, máris folytatjuk utazásunkat a mintegy 80 km hosszú, soksávos főutcán az 1952 nyarán a trónjáról Nasszer és fiatal tiszttársai által lemondatott Faruk király egykori tengerparti nyári rezidenciájához, a Mountaza palotához. Maga a palota ma kormányzati épület, nem látogatható, Mubarak elnök szokott hivatalos látogatókat fogadni benne, ám a palota több, mint száz hektáros, csuda szépen rendben tartott parkja nyitva áll a látogatók előtt. Datolyapálmák amerre a szem ellát, virágágyások, sziklakertek, pihenő zugok mindenütt. Nagyot sétálunk a yacht-kikötőben, aztán a busszal a palota mellett állunk meg. A kerítésen át több oldalról is lefotózzuk a díszes épületet.
Kirándulásunk végén két óra szabadidő áll rendelkezésünkre sétálni, vásárolni a belvárosi üzleti negyedben. Egyiptomban itt vannak a legjobb árak! Hihetetlenül olcsón vesznek itt utasaink divatos bőrcipőtől öltönyön át retikülig mindent.
A nagy séta után jól esik egy kávé, vagy tea a főtér kávézójának a járdára kipakolt egyik aszalánál. A fáradt vándor még fel sem kavarta a cukrot italában, amikor odalép a tér törzsfigurája, régi üzletfelem a cipőtisztító, szó nélkül kartont tesz a cipőm alá, kioldja cipőfűzőmet, lehúzza lábamról a cipőket és ragyogóra kifényesíti megporosodott lábbelimet.
Emberem épp a cipőmön dolgozik
Vagy 15 éve tart ismeretségünk. Bár soha egy szót sem váltunk, az Egyiptomban magasnak számító fizetség, amit a munkájáért fizetek (10 egyiptomi font, kb. 350 Ft) levakarhatatlanul és holtbiztosan megjelenő szolgáltatómmá tette a mosolygósnak cseppet sem mondható, de kedves, udvarias pici férfit.
Reggeli alatt a londinerek a szobák elé kitett bőröndjeinket leszállították a liftekkel a hallba, reggeli után utasaink a bőröndjeikre rámutatva jelzik, hogy az övék megvan, lehet a buszba bepakolni. Ha mindenkié a buszban van, indulunk. Az elképesztően zsúfolt, nagyon meleg, levegőtlen és zajos Egyiptom Múzeumban kezdjük negyedik napunkat. Rettentő sok a turista, bábeli a nyelvzavar. A múzeum kincseinek látványától mindenki elérzékenyül, Tutanhamon emeleti aranykincsei döbbenetesek.
Tutanhamon 11 kilós színarany halotti maszkja
11 kilós színarany halotti maszkja olyan gyönyörű, hogy az ember képtelen levenni róla a tekintetét. A tárlók százaiban felsorakoztatott ékszerei, bútorai, járművei, dísztárgyai és eszközei értéke felbecsülhetetlen. Pedig csak 18 éves volt, amikor meghalt. Vagy megölték. Még kutatják. Mennyi kincs maradhatott az után a több tucat fáraó után, akik évtizedekig uralkodtak? És ki tudja, hogy az évezredek alatt hová került a sok-sok tonna fáraó-arany a Királyok Völgyének feltört és kirabolt sírjaiból?
Az Egyiptom Múzeumban töltött négy óra után hűsnek tűnik a város 30 fokos levegője. Buszunk a Holtak Városán keresztül máris a Saladin nevét viselő Citadella felé robog. Monumentális mecset várja érkezésünket, a Mohamed Ali nevét viselő. Négy hatalmas, karcsú minaretje az azúrkék eget karcolja, belsejében hűs a félhomály, a méretei lenyűgözőek! A citadella sétányának falától belátni a város egy jó részét, ha szeles időben a szmogot kifújja a városból a légmozgás, tisztán látni a kb. 15 km-re lévő három nagypiramist is.
Innen a Khan el Khalili bazárhoz visz a busz bennünket. Nagyon jó, hogy a buszon kapható hűtött sör és ásványvíz, mert mostanra kiszáradt a csoport, itatni illik. Majd mindenki vesz egy Stella sört, vagy ásványvizet.
A nagy bazár! Fogalom. Méretei hatalmasak, bejárni üzleteit és sikátorait több hónap alatt lehetne csak. Van utcája az aranyműveseknek, az ezüstműveseknek, a rézműveseknek, a bőrösöknek, a szőnyegeseknek és minden más mesterség művelőinek. Már aki szeret boltról boltra járni és tud alkudozni. Mert alkudozás nélkül bele se vágjon a dologba senki, aki nem alkuszik, azt az arab kereskedők megvetik és megkopasztják. Ezért nem szívelik a japánokat, pedig nagyon szelíd, csendes, udvarias, mosolygós emberek. Halkan megkérdik valaminek az árát, amit szívesen megvennének. Az arab mondd egy képtelen árat, a japán mosolyogva hajlong, bólogat, előkotorja az összeget és fizet. Az árus arcán látni a bosszúságot, hogy miért nem kért többet. Tapasztalatom szerint honfitársaim nagy része sokkal jobban és eredményesebben alkuszik, mint maguk az arabok. Én magam is kergettem már a kétségbeesésből az őrületbe így kereskedőt. De hiába no, ez törvény, aki vásárol és nem alkuszik, az sok pénzt dob ki az ablakon.
A kairói bazár
Két tanulságos emlékem van alkudozásaimmal kapcsolatban.
Majdnem megjártam az alkudozást Isztambulban, a bazárban. Egy utasom megkért, hogy mivel ő képtelen alkudni, én alkudjam le az árát az általa kiszemelt arany nyakláncnak. Balek módjára belementem a dologba, noha soha nem szoktam bevállalni ilyet. Ez mindenkinek a magán ügye. A lényeg, hogy jó tíz perc kőkemény alkudozás alatt a felére levittem az árat, a török morcos volt, de végül a markomba csapott. Diadalmas arccal mondtam a hölgynek, hogy mit szól, a feléért megkapja, sikerült jó alaposan lealkudnom. Erre azt mondja nekem a nő, hogy köszöni, de meggondolta magát, nem kell, mást akar venni! Tudni kell, hogy az is íratlan törvény, csak az alkudjon, aki valóban venni akar. Ha sikeres alku után a vevő eláll a vásárlástól, az nagyon-nagyon komoly sértés, kész csoda, hogy ép bőrrel távozhattunk a boltból.
Másik élményem az egyiptomi bazárból származik, 1992-ből. Feleségemmel bóklásztunk a bazárban és ő meglátott egy gyönyörű táskát az egyik kirakatban, amit nagyon szeretett volna megvenni. Kérdem a boltostól, mennyiért adja. Szemembe mélyesztette a tekintetét és határozottan azt mondta: 140 márka! Feleségem nagyon őszinte lélek, nem tud alkudozni, tudta, hogy ez az ár töredéke az itthoninak, boldogan mondta az árusnak, hogy rendben. Én meg mondtam, hogy ugyan, ne viccelj, ez nagyon drága! Uram 40 márkát adok érte. A boltos szeme kigúvadt, elborult az ábrázata, majdnem kiabált felindultságában, hogy mit képzelek én, ebből semmit sem engedhet, neki is többen van... de legyen 120 márka. Én mondtam 40. Majdnem sírt, csapkodott, ahogy illik, aztán sípoló tüdővel kipréselte magából keservesen, hogy 80... Én mondtam 40. Neeeeem uram, akkor majd eladom másnak, és sarkon fordult. Belecsimpaszkodtam kétségbeesetten rám bámuló szomorú feleségembe, hogy gyerünk innen, ez hozzá tartozik az alku-koreográfiához. Párom majdnem sírt, hogy nem vettem meg neki a táskát. A boltajtót nyitottam, amikor hallom az atyafit: Oké miszter, 60! Én makacsul ismételtem: 40. Lemondóan betette a táskát a polcra, ahonnan kivette és elfordult. Mi kimentünk, párom kis híján sírt. Mondtam nyugi... Már elmentünk vagy 20 métert, de nem jött utánunk a jó ember. Már elbizonytalanodtam, ezt elszúrtam, most az egyszer alul maradtam, visszamegyünk és megvesszük 60-ért. Tettünk még pár lépést, amikor közvetlenül a hátunk mögött megszólalt: Hallo Miszter! Oké, 40! Előkaptam a két 20 márkást és a kezébe nyomtam. Feleségem boldogan ölelte magához a tevebőr táskát és ekkor következett az, amitől földbe gyökerezett a lábam: a boltos mélyen hajlongva szorongatta a kezemet és köszönte a vásárlást. Az előtt se és azóta se tudom, hogy igazából mennyibe van egy egyiptomi kereskedőnek az, amit árul. Mert alkudozás után vettem már Asszuánról könyvet Abu Simbelben egy koromfekete núbiai árustól 160 font helyett 20-ért, Anubis szobrot 240 helyett 30-ért, sőt, alabástrom tálkát 80 helyett 5 fontért, mégsem éreztem soha azt, hogy elértem a legutolsó árat.
A bazártól elindulva a buszunk még megáll egy újabb manufaktúra előtt, parfümkészítő műhely gazdái várják érkezésünket. A növényi, az ásványi és a szintetikus parfümök széles skáláját szaglásszuk végig, akinek ami megtetszik, veheti és viheti haza ajándékba kicsi, közepes, nagy és nagyon nagy üvegcsében. Illatfelhőben szállunk fel a buszra és élvezzük az aromák keveredését vagy 6 órán keresztül, mire estére leérünk Hurghadába, a tranzitszállásunkra. Innen reggel utazunk tovább Luxorba.
Az ötödik napon korán kelünk, mert Luxorba megyünk és nagyon sok látnivaló vár ma ránk! Reggeli után a buszunk Safagáig sík terepen vezet, Safaga után a hegyek között kanyargós, kopár, holdbéli tájon autózunk Kená-ig, onnan egy öntözőcsatorna mentén Luxorig. Útközben pihenőt tartunk félúton egy kávézónál, majd folytatjuk utunkat Luxorba. Luxor felett átgurulunk a hídon a nyugati oldalra és visszabuszozunk Thébába, ahol először a hatalmas Memnon kolosszusokat nézzük meg. Innen a királyok völgyébe megyünk, ahol a fényképezést engedélyezik, de a videokamerákat tiltják. A buszparkolóból a királysírokhoz gumikerekű kisvonatok szállítják az izzó sziklák között kókadozó turistákat. A királysírokból hármat tekintünk meg a belépőnkkel, benn a sírkamrákban már a fotózás is tilos.
Innen a hegy túloldalára, Deir el Bahari-ba megy a buszunk Hatsepszut királynő templomához. A tikkasztó 35-40 fokos hőségben itt is kisvonat menti meg a népet a hervasztó gyaloglástól.
A kiváló uralkodónőtől, Hatsepszuttól is elbúcsúzunk és egy igen kellemes helyre vezet utunk: egy alabástrom manufaktúrába, ahol teljes erővel ontják a klímák a hideg levegőt. A személyzet újfent üdítőt, kávét és teát kínál. Már régen rájöttem, hogy nagy melegben a forró tea hűsít a legjobban, a hideg italoktól azonnal izzadni kezd mindenki.
A buszok motorjai Egyiptomban folyamatosan járnak, mert csukott ajtók mögött működtetik a klímát, hogy a tikkadt csoport hűs járműben találjon enyhülést. Beszállás után egyenesen a szállodához hajtunk, a kipakolást, a szobaelosztást és a bőröndök felszállítását a személyzet itt is ugyanúgy végzi, mint minden más szállodában. Tusolás és átöltözés után együtt megyünk vacsorázni a szálloda éttermébe. Vacsora után megszervezek egy órás esti konflisozást Luxor arab bazárján keresztül, a kivilágított műemlékek, a Níluson az esti fényben sorakozó turistahajók és a semmi máshoz nem hasonlítható arab bazár mély benyomást tesznek csoportunk tagjaira.
Hatodik napunk, már reggel nagy a hőség, reggeli után irány Asszuán! Útközben Edfunál egy hídon megint áthajtunk a nyugati partra és megtekintjük Egyiptom egyik legépebben megmaradt templomát, a Horus istennek ajánlott edfui templomot. Én még máig sem tudtam betelni ennek az építészeti remekműnek a látványával. Úgy néz ki, ahogy 2000 évvel ezelőtt is kinézhetett. A hatalmas templom termeinek, oszlopcsarnokainak és szentélyeinek körbejárása két órába is beletelik. Lemegyek a lépcsőn a belső udvarban nyíló nilométerbe is, néhány fotó és megyek vissza a buszhoz.
Utunk következő állomása Kom Ombo, Egyiptom egyetlen ikertemploma. A bejárat felől nézve a bal oldali Isis temploma, a jobb oldali Sobeké, a krokodilfejű istené, a ptolemaioszi korból valók. Nagyjából egyidősek az edfui templommal, de amíg a kom ombói nagyrészt romokban hever, az edfui szinte érintetlen. Az a földrengés, amely a kom ombo-it ledöntötte, az edfuit megkímélte...
A kom ombói nilométer impozáns méretű, a temlom udvarán belül egy nagy kerek kútként van jelen, a vízállást jelző mércéhez a fal mellett íves lépcső vezet le. A templom előterében kis teremben nílusi krokodil múmiák jelzik, hogy itt róluk szólt valamikor minden.
Folytatjuk utunkat és hamarosan megérkezünk Asszuánba. Először a befejezetlen vörös gránit obeliszkhez hajt pilótánk. Az irdatlan méretű, a hegyből éppen csak félig kivágott és a munkálatok közben 3 darabba repedt hatalmas tömb elgondolkodtat mindenkit. Évezredekkel ezelőtt hogyan is voltak képesek gépek, eszközök híján ekkora obeliszkeket mozgatni. A befejezetlen obeliszk hossza 46 méter, a súlya pedig 1168 (!) tonna...
Az obeliszktől az asszuáni gátak felé vesszük az irányt. Először az Öreg-, vagy kis gát tetején hajtunk keresztül a nyugati partra, a gátról jól kivehetők a felduzzasztott tóban álló szigeten lévő Philae-i templom falai. A kis gát turbinái is teljes kapacitással termelik az áramot, a nagy meleg miatt szükség is van a rengeteg elektromos energiára a mindenhová beszerelt légkondíciónáló készülékek tömege miatt. A kis gátnál nem lehet megállni, csak a buszból fotózunk és videózunk. Továbbhajtunk a Nagy gát felé, a kistestvérhez képest hihetetlen monstrum a bátyus. Kiszállunk a buszból fotózni, a videózást itt sem engedélyezik.
A gátak után Nílus parti szállodánkhoz hajtunk és beszállásoljuk magunkat a következő két éjszakára. A szobák elfoglalása után a többség birtokba veszi a medencét, igen jól esik egy hideg sör a kellemesen meleg vízű medencében történt megmártózás után.
A hetedik napon a reggeli után kisétálunk a szálloda Nílus parti kapujához, és leballagunk a lépcsőkön a folyóhoz. Már ott várnak bennünket a felukkák, ezek a jellegzetesen nílusi, dióhéj formájú folyami vitorlások.
Felukkázni indulunk a Níluson
Az állandóan lengedező reggeli szélben hangtalanul siklik hajónk a Níluson, mintegy fél óra múltán ki is kötünk Lord Kitchener egykori botanikus szigetén. Nagy sétát teszünk a sziget csodálatosan érdekes fái, a sokféle fikusz, a fehér törzsű szálegyenes királypálmák, a kongó törzsű palackfák, a cédrusok, az egzotikus virágok, a szigeten élő vizimadarak és a rájuk vadászó macskasereg között tekeregve. A sziget másik végéhez érve van még időnk egy üdítőre, vagy kávéra, aztán beszállunk a közben ideért vitorlásainkba és megkerüljük az elefantin szigetet. A sziget hatalmas szürke, gömbölyded parti sziklái valóban azt az illúziót keltik, mintha hatalmas elefántcsorda gázolna a Nílus partmenti vizeibe ivás és fürdés céljából. Kisvártatva feltűnik a nyugati part homokdűnéin Aga Khán mauzóleuma is.
Kikötés után beszállunk az ott várakozó buszunkba és a sivatagon keresztül a déli hőségben 240 km-t buszozunk a konvojjal a felduzzasztott Nasszer tó partján, a szudáni határ közelében fekvő Abu Simbelbe. Útközben szépen fogynak a behűtött sörök és ásványvizek. Fantasztikus a sivatagi táj, a sárgás homoksivatagban kisebb-nagyobb fekete dombok sorakoznak. Izgalmas a táj Abu Simbelben is, amíg a szem el lát víz és holdbéli kopár sivatagi táj találkozik egymással mindenütt. A 600 km hosszú Nasszer tó átlagos 90 méteres vízmélységével rettentő mennyiségű édes vizet tárol itt, öntözőcsatornákat épít az egyiptomi kormány, próbálják termővé tenni az ország 90%-át kitevő homoksivatagot.
II. Rhamszesz és felesége, Nefertári templomait fantasztikus műszaki teljesítmény volt oly módon megmenteni az elárasztástól, hogy precíz terv alapján kockákra fűrészelték a hegynek azt a részét, amelyből Felső-Egyiptom művészei évezredekkel ezelőtt a templomot kivésték. A szétfűrészelt templomot és hegyet majd 60 méterrel magasabban, pár száz méterrel távolabb egy vasbeton szerkezetbe beleépítve újból összerakták.
Abu Simbel templomai az eredeti helyükön a Nílus partján
Abu Simbel templomai az új helyen napjainkban
Az illúzió tökéletes, aki nem ismeri az áthelyezés történetét, észre sem vesz semmit. Így megmentették a szentélyt is, és az építőknek szinte tökéletesen sikerült reprodukálniuk az eredeti templom tájolását is, évente kétszer a felkelő Nap sugarai továbbra is azonos napon világítják meg a szentélyben trónoló négy istenszobrot, mint évezredek óra minden verőfényes évben.
Visszaútban a tűzforró homok felett a távolban kisebb-nagyobb tavak vize látszik hullámzani, de az nem víz, csupán délibáb.
Visszatérve Asszuánba a keleti partra érve a kis gátról nem a város felé, hanem jobbra tér buszunk, Philae szigetére megyünk kis motoros hajókkal. A felduzzasztott kisebbik tó elől száz éve ide kimenekített, szintén darabokra szétvágott, majd új helyén összerakott két templomot tekintjük meg. A hajón a menetszél kellemesen hűsít, nagyon jól esik a nagy melegben.
Vacsorára érünk vissza a szállodánkba, vacsora után a medence partján későig beszéljük az eddig látottakat és az élményeket, közben kellemesen sörözik társaságunk.
Reggeli után bepakolunk a buszba és elindulunk visszafelé, a nyolcadik napi úti cél ismét Luxor. Félúton egy kávézónál megpihenünk, aztán gurulunk tovább. Beköltözünk a szállodánkba, megmosakszunk, aztán indulunk két fantasztikus műemlék, a karnaki templomegyüttes és a luxori templom bejárására.
A karnaki templomegyüttes hatalmas területen fekszik, tucatnyi fáraó által építtetett tucatnyi, különböző korokban épült templom összessége.
A karnaki templomegyüttes oszlopai
Számomra a leglenyűgözőbb 144 hatalmas oszlopával a futballpálya méretű nagy hypostil csarnok, amelyben a látogató csak apró, jelentéktelen lénynek érzi magát. Mire bejárjuk a legutolsó szentélyt is, elsétálunk a szent tóhoz, aztán, hogy titkos kívánságaink teljesüljenek a szent szkarabeusz bogár szobra körül az óramutató járása szerint kéz a kézben hétszer körbejárunk, addigra mindenki vágyik már egy hideg italra és egy kényelmes, hűs ülőhelyre. De ezekről most még szó sem lehet, mert előbb meglátogatjuk az innen 3 km-re lévő luxori templomot is.
Karnakból a Nílus partján, a kornison visz Luxorba az utunk, a templom előtt a busz visszafordul a bejárat elé. Mi kiszállunk, a busz megkerüli a templomot és annak felső végében, a kijáratnál lévő parkolóban várakozik.
A luxori templom csodaszép lehetett fénykorában. Amikor még nem ásták ki a mindent belepő sok méter vastag évezredes homokból, csak egy kőfal látszott ki a terepen. A jó muzulmánok mindjárt emeltek is a falra egy mecsetet. Aztán amikor évszázadokkal később a régészek elkezdték a feltárást és elszállíttatták a több ezer év alatt a szelek szárnyán ide került homokot, a mecset bejárati ajtaja 6-8 méterrel a régi-új terepszint fölé került.
A luxori templomra épített mecset
Végigjárjuk saját- és helyi idegenvezetőink magyarázatát követve az egész templomot, be egészen a szentélyig, ahová akkoriban, amikor még templomnak használták csak a főpap és a fáraó tehette be büntetlenül a lábát, mi most lezserül besétálunk. A templom őrszemélyzete turbánban - galabijában mosolyog és próbálja a gyanútlan turistákat rávenni némi baksis reményében arra, hogy őt kövessék, ne az idegenvezetőt. Fejünk felett galambok fészkelnek, turbékolásuk betölti a csarnokot. Aztán pottyan és a kövön hangosan csattan valami fehér... szerencsére nem talált el.
Élményeink, a látottak kavarognak a fejünkben, elfáradtunk. Tikkadtan kullogunk a buszhoz és a szállodába érve igyekszik mindenki a szobájába zuhanyozni, mielőbb beállni a hűsítő zuhatag alá.
Üdén, frissen, átöltözve ülünk vacsoraasztalhoz, aztán mindenki elsiet szobájába egy jó nagyot aludni.
A kilencedik napon Kenán keresztül Denderába visz minket a busz. Ez a templom szerintem a legszebb egyiptomi templom! Számomra szebb még az edfui Horus templomnál is! Ezt a templomot Hathor tehénistennek ajánlották az építtető fáraók és papok, csodálatos épségben vészelte át a két évezredet a ptolemaioszi kortól napjainkig. Pedig megrongálták kőbe faragott alakjait a keresztények, Napóleon itt táborozó seregeinek a templomban gyújtott tábortüzei vastag korommal vonták be a mennyezet és a falak felső részének gyönyörű színes domborfaragásait, kártusait, rajzait, amelyeket gondos egyiptomi restaurátorok épp napjainkban szabadítanak meg a koromtakarótól.
Csodálatos domborművek és hieroglifák a denderai templomban
Dendera temploma csodálatos hely az egyiptomi kultúra iránt érdeklődő utazó számára: be lehet menni minden kamrába, fel lehet menni a tetőre, le lehet menni a föld alatti szűk kriptába, vaslétrán fel lehet mászni a szentély mögötti magasan kialakított kamrába, mindenütt lehet fotózni, videózni, itt még a turistákért van minden. A templom mögötti szentélyek és más épületek szintén ragyogó állapotban maradtak fenn, ám a szent tó, ahol a papok végezték egykor rituális mártózásaikat mára teljesen kiszáradt, medrében tucatnyi datolyapálma nőtt.
A nap második úti célja, Abydos. Denderától 50 km-re északra, a Nílus mentén fekszik ez a gyönyörűséges és titokzatos templom, amely Ízisznek épült. Ez a templom is csodálatos állapotban maradt fenn, lenyűgöző szépségűek a falakat borító domborművek. Világhíres királylistájának nagyban köszönhető, hogy kronológiai sorrendben ismerjük az egymás után következett fáraókirályok névsorát.
A csodás építményben tett alapos felfedező sétánk végén idegenvezetőnk megállt a csarnok egy pontján és egy meghökkentő részletre mutatott a kőmennyezet alatti kőgerendán: tisztán kivehetők a repülő szerkezetek (UFO-k?), helikopter, csatahajó, repülőgép, harcjárművek lennének? Akárhogyan is meresztjük a szemünket, nem értjük a dolgot.
Abydosból visszaautózunk Luxorba és vacsora után bevetjük magunkat a bazárba. Teákat, fűszereket, füstölőket, ezüst- és arany ékszereket, kendőket és mi mindent még lehet itt jó áron vásárolni. Jómagam egy kiló szárított hibiszkusz szirmot, fél kiló mentát, néhány mangót, keleti édességet szoktam venni a családnak. A női ruhaféleségeket Európában európai nő nem venné fel semmi pénzért, annyira jellegzetesen arab a szabása és a színvilága!
A mai nap immár a tizedik, ma egy kicsit tovább alhatunk, úri módon, komótosan reggelizünk, mert ma csak 260 km-re, a Vörös tengerig kell eljutnunk, ahol Egyiptom legnépszerűbb tengeri fürdőhelye, Hurghada vár bennünket egy megérdemelt négy napos pihenésre! A Kenán és Safagán keresztül vezető főúton buszunk a hegyek között kanyarog, félúton most is pihenőt tartunk, aztán robogunk tovább a tengerpart felé. A buszban már mindenki azt tervezi, hogy miket fog majd csinálni, meddig fog aludni, miket szeretne enni, inni.
hurghadai szállodánk
Tengerparti négycsillagos szállodánk mindent kínál, amire az embernek szüksége van, meg amire nincs. Az étterem svédasztalos választéka sokkal gazdagabb, mint a városi szállodáké, pedig azokkal is nagyon elégedettek voltunk. A személyzet rendkívül felkészült, kedves, udvarias és figyelmes. Ha az orosz turisták 2 perc alatt leszedik a svédasztalról az összes epret, dinnyét, gyümölcssalátát, tortát, vagy más csemegét, a teremfőnök a szemével int és egy felszolgáló máris hozza a tele tálcát. Kifogástalan a kiszolgálás! Csupán egy helyen van reggel némi sorban állás, a tojásrántottát sütő úrnál, aki két serpenyőben gyártja az omletteket, mégis alig győzi, mert minden nép gyermeke jó szívvel fogyasztja ezt a népszerű tojásételt.
A szállodáknak nagyon sok saját szolgáltatása és szórakozási lehetősége van, gyermek- és úszómedencék, squash terem és tenisz pálya, röplabda, mini golf, asztali tenisz, biliárd terem, diszkó, kávézó, stb. stb. Animátorok mozgatják meg a napozásban elzsibbadt turistákat, a gyerekekkel szakképzett nevelők szórakoznak. Akiknek ez sem elég, azok a programértékesítők asztalainál befizethetnek kisebb-nagyobb kirándulásokra. Turista tengeralattjáró, üvegfenekű motoros hajó, békaember merülés a korallzátonyoknál, banánozás, quad-túra, tevegelés és éjszakai csillagnézés a sivatagban, folklór műsorok, hastáncosok, lovaglás, stb.
Szállodánk tengerpartja
Akik kedvelik a különleges kulináris élvezeteket és a halételeket, azok keressék fel bátran a Hurghadán található tucatnyi Sea Food (tengeri étel) éttermek bármelyikét, nem fognak csalódni sem a mennyiségben, sem a minőségben. Kedvencem a nagyon finom fűszerezésű halleves (figyelem! Ne halászlét várjunk!), amelyet méretes kerek, mély tálban szolgálnak fel, telepakolva belefőtt halak húsával, rákokkal, kagylókkal. Említettem, hogy citromosan és erősen eszem a legtöbb levest, ez a két összetevő a hallevesből sem hiányozhat, egyenesen abbahagyhatatlanná teszi a hallevesük fogyasztását!
Gyorsan eltelik a négy nap ezen a pompás üdülőhelyen, a társaság nagy része már a hazaútra készül.
A tizennegyedik napon dél körül indul buszunk a Vörös tengertől vissza Kairóba. Az 500 km-es utat egy pihenővel tesszük meg. Késő délután érünk az utazásunk elején megismert szállodánkba. A búcsúvacsora után csoportunk kirajzik még egy utolsó támadásra a boltok árukészlete ellen és megveszi ki-ki azt, amit eddig elmulasztott, vagy nem akarta a hosszú úton magával cipelni. Sokan vesznek sisát (vízipipa) ajándékba a hozzá tartozó speciális szénnel és dohánnyal egyetemben.
Az utolsó, a tizenötödik napon is kényelmesen kelünk, gondosan mindent elcsomagolunk és bőröndjeinket a megbeszélt időre kitesszük szobáink ajtaja elé. Lemegyünk egy utolsó kiadósat reggelizni, aztán felliftezünk a 10. emeleten lévő tetőteraszra, búcsúpillantást vetünk a napfényben fürdő piramisokra, készül még néhány foto, aztán megyünk szobánkba a kézi poggyászunkért. Elköszönünk a pincérektől, portásoktól, a kézfogások némelyike mélyén kisebb címletű bankó lapul. Beszállunk a buszba, mosolyogva visszaint a szálloda előtt posztoló rendőr és nagy lendülettel nekilódul buszunk a reptérre vezető útnak. Ma is péntek van, alig van forgalom, mert Egyiptomban a péntek a vasárnap. Buszunk szinte repül az ünnepnap miatt gyér forgalmú széles sugárutakon.
A reptérre érkezve a bejáratnál átvilágítanak minden csomagot, kamerát, kézi táskát. Még a kézben hozott felöltő is a futószalagra kerül.
Ha rendben van minden, ügyes reptéri férfiak gyorsan felcímkézik a bőröndjeink fogantyúit a CAI-BUD feliratú bárcákkal, majd útlevelünkkel és repülőjegyeinkkel egyenként-páronként a beszállító kisasszonyhoz lépünk. Aztán kitöltjük a kiléptető űrlapot, amit az útlevélvizsgáló mindjárt el is vesz és máris a tranzitban találjuk magunkat. A gép indulásáig még bőven van idő arra, hogy a Duty Free (adó mentes) boltokban, vagy a büfében elköltsük maradék egyiptomi fontunkat. Aki nem szándékozik már vásárolni, a a maradék pénzét a bankoknál visszaválthatja konvertibilis valutákká.
Az útleveleket tartsuk kéznél, mert még vagy négyszer fogják kérni a beszállókártyákkal egyetemben. Újból átvilágítják a kézipoggyászt, aztán várunk az alacsony padlójú reptéri busz érkezésére. A hatalmas gépmadár tele üzemanyaggal, emberrel és csomagokkal könnyedén emelkedik a magasba, a felhők fölé, ahol, mint tudjuk mindig kék az ég. És tényleg az! A stewardok és stewardessek felszolgálják ebédünket, utána üdítőket: mangót, guavát, kólát, ásványvizet és kávét, teát kínálnak. Aki tud, még egy jót szundikálhat is a hátralévő időben.
Kora délután van, amikor az Egypt Air hatalmas gépe simán leszáll Ferihegy II.B. betonszalagjára, a szorongó utasok is megkönnyebbülten tapsolják meg az ügyes pilótákat.
Hazaértünk szerencsésen!
Vadász Gábor ügyvezető