A piramisok - belülről

Kheopsz

A 15 napos nagy körút részvételi díja tartalmazza az összes látnivalót a belépőjegyekkel együtt. De jó tudni, hogy van néhány további lehetőség is, amit egy-egy helyszínen ezeken kívül is érdemes megtekinteni. Ezeknek az árát a zsebpénzünkből kell külön leszurkolnunk. A legnevezetesebb és leghíresebb ilyen látnivalók a piramisok.

A programunk szerint 2 órát töltünk a három gizai nagypiramisnál. Az idegenvezető miután befejezte mondókáját, a fennmaradó idővel mindenki szabadon gazdálkodhat, körbejárhatja mindhármat, fotózhet, videózhat szabadon, közelről megtekintheti a gigászi méretű ókori építményeket. És ekkor nyílik lehetőség arra is, hogy akár egyénileg, akár a kedves csoporttársakkal együtt belülről is megtekintsük az ókor máig fennmaradt legismertebb és legfantasztikusabb csodáit. Az időnkből futja akár mindháromra is.

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Búvárparadicsom

Buvarparadicsom

A páratlan látnivalókban és élményekben bővelkedő 11 napos körutazásunk végén, hogy még tegyünk egy nagy adag tejszínhabot a torta tetejére, négy felhőtlen éjszakát élvezkedünk a Vörös tenger partján, egy tengerparti szállodában.

Sokan arra használják fel ezt a pár napot, hogy kellemesen kipihenik a tartalmas utazás fáradalmait, jókat esznek-isznak, fürdenek, kialusszák magukat és igyekeznek leégés nélkül lebarnulni a trópusi nap alatt. De egyre többen csábulnak el a turistákat ostromló programszervező fiatalok ajánlataitól és befizetnek 1-1 helyi programra is. Kínálnak itt merülést túrista tengeralattjáróval, banánozást, ejtőernyős motorcsónakozást és persze a páratlan élővilággal megáldott Vörös tenger felfedezésére induló búvárprogramokat is. A legtöbben a szabadtüdős merülés, az úgynevezett sznorkelezés mellett döntenek, de szép számmal választják a teljes

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Allah szeme

Allah szeme

A szokásos esti luxori közös konflisozásunk alkalmából gyakran kérik utitársaink, hogy segítsek nekik valahol némi fertőtlenítőszert (értsd: tömény szesz) vásárolni, mert az övék vagy kiborult, vagy beszáradt, de valahogy túl hamar elfogyott. Mi sem természetesebb, az utazásszervező olyan, mint az úttörő volt valamikor: ahol tud segít. Mivel jól tudom, hogy minden városban vannak palackozott italt árusító boltok - rendszerint jó távol a túristák által látogatott körzetektől - megkértem a konflisom gazdáját, hogy amint a konfliskaravánnal caplatunk majd az arab bazár felé, álljunk már meg egy percre egy ilyen boltnál, mert többen szeretnének vhiskyt, vodkát, dobozos sört venni. Emberem bólintott, majd elindította Elizát (a lova neve volt). Kisvártatva megérkeztünk egy mellékutcában a sarki üzlethez. Csoportunk tucatnyi konflisa leparkolt a járda mellett, mi meg indultunk a boltba vásárolni. Ekkor ért az első meglepetés: a hajtóm utánam szólt és kért, vegyek neki is egy dobozos sört. Kérdeztem: magának? Maga iszik sört?! Óvatosan

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

A hálókocsi ördöge

Hálóvonat

Amint az az egyiptomi körutazásaink leírásából is tudható, a nagyedik nap estéjén, miután aznap és az azt megelőző három napon már bejártuk Kairót, Gizát, Memphist, Szakkarát és Alexandriát, látogatást tettünk egy parfüm manufaktúrában, egy szőnyegiskolában és egy papirusz manufaktúrában, megtekintettük a hang-fény játékokat is, szóval azon az estén a Khan el Khalili bazárból buszunkkal a gizai pályaudvarra utaztunk, mert onnan indultunk éjszakai utazásra Asszuánba.
Nem túl hosszú várakozás után, amit az állomás fedett csarnokában töltöttünk, befutott a vonatunk. A mi hálófülkéink a szerelvény utolsó kocsijában voltak, a hordárok segítségével kofferjaink hamar bekerültek a vagon peronjára, ahonnan ki-ki a maga cókmókjával elindult a folyosón megkeresni a maga kupéját. Mivel nem ismertük ki magunkat azonnal, némi tétovaság volt tapasztalható, de aztán megindult a társaság.

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Az EU tb. kártya

eu_kartya

Júniusi erdélyi utunk során az egyik idős asszony rosszul lett a csíksomlyói búcsú tömegében. A mentők azonnal a sátrukba szállították, az orvosi vizsgálat nem állapított meg semmi komoly betegséget, de a biztonság kedvéért a mentők beszállították kivizsgálásra a csíkszeredai kórházba. Nyugodtak voltunk, mert az Atlasz utasbiztosítás ahogy minden utas zsebében ott lapult, úgy Rózsi néni is rendelkezett biztosítással.

Csoportunk folytatta aznapra kitűzött programját, székely kiállítás a csíkszeredai Mikó várban és a Szent Anna tó meglátogatása volt még hátra.

A program végeztével pilótánk a busszal a csíkszeredai kórházhoz hajtott, hogy hazavigyük utastársunkat. Őt hamar meg is találtuk, még be volt kötve karjába egy infúzió, de ő is, meg a

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Jó tett helyébe

patko

Számos törzsutasunk van már, akik nem kétszer, hanem akár 4-5 alkalommal is befizettek ugyanarra az utunkra. De vannak olyanok is, akik az összes utunkkal utaztak már az elmúlt 20 év során, sőt egy-egy úton többször is voltak.

Egyik ilyen nagyon kedves törzsutasunk Jenő, nyugdíjas mérnök ember, aki Erdélyben 6 alkalommal járta végig velünk a túrát. Ő egy végtelen jó lelkű, segítőkész, adakozó férfi, aki örül, ha valakivel jót tehet, vagy valakin segíthet.

Az egyik közös útunkon történt egy tanulságos eset. Az aznapi programunk kezdetén éppen Székelyudvarhelyen folyt a városnézés. A buszunk leparkolt szokott helyén a Patkóban. A városnézés végén az utasok rövid szabadidőt is kaptak, fagyizásra, kávézásra, vásárlásra annak

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Forradalom után

forradalom után

A nagyvilág országainak külügyminisztériumai kevés dologban olyan egységesek, mint most abban, hogy Egyiptomot a január 25-én kitört forradalom óta még mindig nem oldották fel az utazásra nem javasolt státusz alól. Azok az ismerőseim, barátaim, akik meghallották, hogy ennek ellenére utasaink egy maroknyi, de igen elszánt csapatával április 15-29 között mégis nekivágunk a nagy körútnak, amely szinte minden kockázatosnak jelzett várost is érintett Kairótól Alexandriáig, Kenától Luxorig, Asszuánig, Abu Simbelig, Abydosig és Denderáig, mind azt mondták, hogy nagyon bátrak vagyunk. A magam részéről egy cseppnyi szorongást sem éreztem, alaposan tájékozódtam és úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy nem történhet baj. Így gondolták a nagyon kedves emberekből álló csoportunk tagjai is, mert az utazás mellett döntöttek.

A forradalomnak úgyszólván már sehol nincs nyoma, leszámítva a kairói Egyiptom Múzeum

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Gekko

Gekko

Luxori szállodánk 7. emeletén kaptam szobát. Kellemesen hűs volt a szobában, nem csak azért, mert halkan duruzsolt a légkondicionáló, hanem azért is, mert a jó egyiptomi szokáshoz híven itt is több rétegű vastag, nehéz függöny takarta el a nagy ablakot is és a balkonajtót is, kívül tartva a Nap forróságot teremtő sugarait.

Első dolgom volt, hogy a balkonajtóhoz léptem, egy mozdulattal félrerántottam a súlyos függönyt, hajtott a kíváncsiság, hogyan fest Luxornak ez a része a magasból. Ahogy megmozdult a súlyos függöny, azt láttam a szemem sarkából, hogy a függöny mögül valami szélsebesen elfutott a falon. Utánakaptam a tekintetemet, hát egy gyönyörű, sárgászöld, kb. 20 centis gekkó volt az!

Már többször találkoztam gekkóval erre-arra egyiptomi útjaink során, de szobatársamként még

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

A csíksomlyói búcsú

Csíksomlyói búcsú

A búcsú napjára célszerű testben és lélekben alaposan felkészülni. Mert a magyar emberek zöme volt már ugyan idehaza ilyen-olyan búcsúban, de azok mind jelentőségükben, hírükben, mind méretükben messze elmaradnak a világhíres csíksomlyói búcsú mögött. Mert amíg egy békési, hevesi, győr-soproni, vagy zalai búcsún jó, ha pár ezer ember fordul meg, addig a somlyói búcsún százezrekben mérik a látogatók számát. Az annalesek nyilvántartanak nem egy olyan búcsút, amikor félmilliónál is többen jelentek meg a somlyói istentiszteleten. Ezért sokan egyenesen a magyarok egyfajta világtalálkozójaként is számon tartják a híres eseményt.

A búcsú nem csak csíksomlyó számára, de az egész környék számára hatalmas terhelést jelent, hiszen 60-80 km-es körzetben nem csak a szállodák és panziók, hanem a magánházak is megtelnek néhány napra érkezett vendégekkel. Aki későn ébred, 2-3 hónappal a búcsú előtt már

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Antinal

Antinal

Az egzotikus országokba utazók leggyakrabban attól rettegnek, hogy nem mernek semmit enni és inni, mert nem tudni, hogy mitől kap az ember hasmenést.
Emberek vagyunk, beszéljünk róla nyíltan, ez valóban komoly és igen kellemetlen gond.

Húsz évvel ezelőtt, amikor először utaztam Egyiptomba, meg sem fordult a fejemben, hogy magam is szorult helyzetbe kerülhetek. Az egész út alatt nem is volt gond, ám Hurghadára érve az első vacsorával ettem valamit, ami kiverte gyomromban a biztosítékot és az éjszakát ágyam helyett a fürdőszobában töltöttem. Olyan heves, görcsös hasmarsot idehaza soha nem éltem át! Párommal együtt utaztunk és ő gondos feleségként hozott magával néhány szert székfogó gyanánt, aktív szenet, reasecet, meg másokat, de ezek nem állták útját a trópusi vízesésnek. Ez a legjobb hasonlat, mert amit az ember bevett a száján, az keresztülfolyt a testén és görcsös rohamban

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Bilharzia

Bilharzia

Húsz év óta minden csoportunk tagjait azzal riogatjuk az utazás során, hogy senkinek eszébe ne jusson a Nílus vizében nem hogy megfürdeni, de abba akár csak belenyúlni is, mert életveszélyes lehet. Ezt olvassuk minden bédekkerben, az egyiptomi útikönyvek, útleírások mindegyikében dörgedelmes figyelmeztetés olvasható e témában. A trópusokon a malária után ez a nyavalya szedi a legtöbb áldozatot, évente több százezren halnak meg Afrikában, Dél-Amerikában épp úgy, mint Ázsia trópusi országaiban.

2005-ben négy csoportunk indult a 15 napos útra, tavasszal is, ősszel is 2-2. Az egyik csoportunknak tagja volt két fiatalember, igazi testi-lelki jó barátok, akik gyakran önállósították magukat és nem arra mentek, amerre az idegenvezetővel a csoportot vittük. Asszuánban egy közvetlen Nílus-parti szállodában szálltunk meg, az Isisben. A nílusi vitorlázás előtt az

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Alkudni pedig kötelező

Alkudni kötelező

A keleti társadalmak kereskedelmének sok évezredes hagyományú tartozéka az alku. Nem is olyan régen még az európai országok iparosai és kereskedői is nagy alkudozások végén csaptak egymás markába, ezzel pecsételve meg az üzlet létrejöttét, de mára kiveszett a nagyvárosok kereskedelmi gyakorlatából, legfeljebb a piacokon fordul elő, hogy az őstermelőnél, a kofánál próbál egy-egy háziasszony némi árengedményt elérni. Az arab országokban a hagyomány él és virul, mi több nagyszerűen virágik. Így aztán a keletre utazóknak adható talán legfontosabb jó tanács az, hogy alkudni kötelező!

Azokban a ritka boltokban – elsősorban szupermarketekben, élelmiszerboltokban – ahol az európai üzletek gyakorlatához hasonlóan kiírják az áruk eladási árát, nem sok remény lehet alacsonyabb ár elérésére. Egy esetet kivéve, ha nagyobb tételt vásárol valaki. Különben ragaszkodnak az árhoz.

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Utasbiztosítás

Utasbiztosítás

Valamennyi szervezett körutazásunk során, induljon az Erélybe, Egyiptomba, Itáliába, Csehországba, vagy Spanyolországba mindig szigorúan vesszük, hogy utasainknak legyen utasbiztosítása. Volt alkalmunk megtapasztalni, hogy mi minden betegség, kisebb-nagyobb baleset, sérülés képes előfordulni még a rövidebb utak alatt is. Ennek ellenére vannak utasok, akik kijelentik, hogy ők nem kérnek a kedvezményes áru csoportos kalkulációjú biztosításból sem, mert nekik van biztosításuk. Aztán mikor megvan a baj, kiderül, hogy baj van, mert biztosítás még sincs. Vagy van, de csak olyan gyatra, amelyiknek legfeljebb egy foghúzásra, sebkötözésre elégséges a fedezete, ha műtétre, hosszasabb kezelésre kerül a sor, akkor nagyon mélyen zsebbe kell nyúlni a számla kiegyenlítésekor.
Egyik emlékezetes esetünk alkalmával véletlenül szerencsésen alakult a helyzet. Erdélybe indultunk és egy idős házaspár férfi tagja keményen kötötte az ebet a karóhoz, hogy noha már elmúlt

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Utcai árusok

Utcai árusok

Talán sehol a világon nincs annyi utcai árus, mint az arab országokban. Egyiptomban feltűnnek a szállodák környékén is, de leggyakoribb előfordulási helyük azoknak az idegenforgalmi látványosságoknak a környékén van, ahová a turisták nagyobb számmal, főleg autóbuszokkal érkeznek.

Egyiptomban ez a kereskedelmi forma nagyon népszerű, az egymással versengő emléktárgy árusító boltok tucatjai úgy próbálnak némi piaci előnyhöz jutni, hogy megbíznak néhány munkanélküli felnőttet, vagy nagyobbacska gyereket azzal, hogy az árukészletükből átadott néhány darabbal próbáljanak szerencsét, próbálják ki a velük született kiváló kereskedői képességüket mozgóárusként. Ha sikerrel járnak, akkor plusz forgalmat jelent a boltosnak és némi bevételt a mozgóárusnak. Több utasom megjegyezte már az évek során, hogy a magyar adóhivatal

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Ramadán

Ramadán

Ramadán az iszlám legnagyobb vallási ünnepe, időpontja évről-évre változik, aki bővebben olvasna róla, itt talál érdekes anyagot.
A ramadán az önmegtartóztatás ünnepe, igazából egy nagyon komolyan vett szigorú böjti időszak. Az iszlám vallás előírásai szerint az ünnep 30 napja alatt az igazhitű muzulmán napkeltétől napnyugtáig se ételt, se italt nem vehet magához, de még a testi örömöknek sem hódolhat. Tapasztalatom szerint az italfogyasztás tilalmának betartása a legkeményebb követelmény, hiszen időponttól függően ekkor még akár 40 fokot is mutathat árnyékban a hőmérő. Ezért aztán mikor a nap lemegy a családok kiülnek az utcára, asztalok és székek kerülnek elő mindenhonnan, Kairóban a Nílus hídjain a szélső sávban a családok autói parkolnak, a korlát mellett asztalokat, székeket sorakoztatnak és előkerülnek az elemózsiás kosarak. Naplemente után megindul az eszem-iszom, bepótolják a kiesett napi táplálék és folyadék mennyiséget. A késő estig nyitva tartó boltokban is

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Gombaszakértők

Gombaszakértők

Néhány éve még szerepelt az út programjában egy úgynevezett helyi nap, amikor Szentegyházával ismerkedtünk. De ki kellett venni, mert már alig maradt, aki foglalkozott még az ősi mesterségekkel. Korábban meglátogattuk a vashámort, a fafaragókat, bútorfestőket, a kártoló-, szövő- és fonó műhelyeket, a Múzeumszállót, a székely temetőt. Dél tájban vendégül látták a csoportot kürtőskalács sütésen, amely össze volt kapcsolva némi szilvórium kóstolással is.

Ha már lúd, legyen kövér – gondoltam vagy 15 évvel ezelőtt és direkt erre a napra vittem magammal minden útra egy-egy kanna finom boglári muskotályt, vagy merlo-t a híres BB pincészetéből. Így alakult ki a program második fele, hogy hazautazás előtt az Asszonybosszantó - hoz címzett csárdánál egy hűs vizű patak partján nyárson szalonnát sütöttünk, aztán a kertben az asztaloknál elborozgattunk, elsöröztünk, jókat beszélgettünk és persze a végén nótáztunk is egy

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Gyermekek lélekvesztőben

Lélekvesztőben

Az egyiptomi körutazásunk egyik legkellemesebb programja egy vitorlázás a Níluson. A jellegzetes felépítésű nílusi vitorlások, a felukkák nagy számban megtalálhatóak a folyó teljes hosszán, az állandóan lengedező hűs szellőt kihasználva, a drága, bűzös és zajos benzinmotorok helyett a nesztelen szél energiáját hasznosítva szállítják a hajósok a helyieket és a turistákat a folyó partjai és szigetei között.
A nagy szegénységben élő lakosság minden lehetőséget kihasznál arra, hogy valamilyen olyan szolgáltatást nyújtson a nagy becsben álló turistáiknak, amelyekből némi jövedelemre, vagy legalább baksisra tehetnek szert.

Amint vitorlásunk megkerüli az Elefantin sziget északi csücskét és dél felé fordul lord Kitchener egykori birtoka, a botanikus sziget felé, feltűnik 2-3 vizijárműnek semmiképp nem nevezhető

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Gyümölcslé árus

Gyümölcslé árus

Bármerre is jár-kel az ember Egyiptomban, tíz percen belül biztosan belebotlik egy jellegzetes vállalkozásba, a gyümölcslé árus boltjába.
Ezek a boltok az utca felől nyitottak, munkaidő végén a tulaj leereszti a bádogredőnyt, bekattintja a lakatot és a bolt bezárt. Meg kell mondjam, az, hogy Egyiptomban mikor van a munkaidő vége számomra eddig még nem derült ki, mert bármily későn mentem is vásárolni, a boltok vagy még, vagy már, de nyitva voltak...

A legelső utam alkalmával Mohamed, a csoport technikai kísérője - akit csoportom jó magyar szokás szerint az első nap elkeresztelt Mohának - Luxor arab bazárjában egy ilyen sarki bolt előtt megkérdezett, hogy nem innék-e gyümölcslevet, frissen facsarják és le is hűtik.Nagy kupacokban állt a narancs, mandarin, gránátalma és a mangó, a boltos mozdulataira legyek rebbentek szét,

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Málnaszedők

Medve

Pár éve történt, Szentegyházán. Az aznapi programról visszaérkeztünk a szálláshelyünkre, jó vacsoránkat elfogyasztottuk, aztán a meleg estében kitelepedtünk valamennyien a panzió kerthelyiségébe, hogy a jó hegyi levegőn egy-két pohár hűs sört elkortyoljunk és közben erről-arról beszélgessünk.
A beszélgetés témája az aznapi program körül alakult. Aztán a csoportban az egyik hölgyből kiszaladt a kérdés, ugyan élnek-e erre is medvék?
Bizonytalan válaszok születtek, hogy a fene jobban tudja, lehet, hogy igen, de lehet, hogy erre nem, talán másfelé inkább.
A szomszéd asztalnál helybéli székely férfiak ültek csendben, poharaik felett fújták a füstöt és látszott, fülük odaér mihozzánk. Egyikük nem bírta sokáig tudatlan tépelődésünket, felénk fordult és azt mondta:

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Kaotikus közlekedés

Kaotikus közlekedés

Ez egy olyan téma, amely minden turistában nagyon mély nyomot hagy!

Aki még nem járt Egyiptomban, azt lórúgásként éri az a látvány és tapasztalás, amikor először, másodszor, vagy akár sokadszor csodálkozik rá közlekedésükre.

Vegyük sorba, mitől különleges és miért mondja minden európai turista azt, hogy semmi pénzért nem ülne volán mögé ebben az országban.

Első döbbenet, hogy itt alig van szerepük a közlekedési lámpáknak. A forgalom minden irányból hömpölyög, legyen a lámpa zöld, vagy piros és bár kaotikusnak tűnik minden, valamilyen rendszer mégis csak lehet benne, mert működik. Méghozzá nem is rosszul. Ha nagyon nagy a dugó, a

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Egy kedves utasunk úti beszámolója

Abu Simbel

Egyiptomi körutazás 2009. október 16-30-ig

Október 16 – 1. nap

A Ferihegy II.B-n találkoztunk délután ½ 3 és 3 között. Itt megismerkedtünk az idegenvezetővel, Krisztával és az utazási iroda vezetőjével, Gáborral, és nem utolsó sorban az utasok egymással.

Az EGYPTAIR menetrend szerinti járatával mentünk, mely pontban 5 órakor felszállt. ¼ 9-kor megérkeztünk Kairóba. Vízumintézés, pénzváltás, útlevélvizsgálat következett, majd csomagjainkat bepakolták a ránk váró buszba és már robogtunk is szállásunk felé. Megérkezésünkkor azt gondoltam, hogy amilyen tömeg, nyüzsgés és kaotikusnak tűnő állapotok uralkodnak a

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Traffipax

Traffipax

Erdély útjain - de ez amúgy egész Romániára érvényes - nagyon sok a közúti ellenőrzés, a radarozás, majd minden faluban áll az út mellett rendőrautó és vagy mérnek, vagy ellenőriznek. Menetlevelet, tachográfot, úti okmányokat.

Pár éve történt az eset, amikor Románia még nem volt tagja az EU-nak és az áraik is sokkal szelídebbek voltak még, mint manapság. No meg még a régi lej volt forgalomban, amelyik olyan nagy számokat használt, hogy nem volt turista, aki ne zavarodott volna bele az átszámolásába.

Programunk utolsó napja lévén hazafelé tartottunk. Fehéregyházát és Segesvárt már elhagyva Meggyesen gurultunk keresztül. A város végét jelző tábla előtt nem sokkal, egy bal kanyar előtt balról a hatalmas gesztenyefák alatt a sötét árnyékban rendőrautó lapult több rendőrrel és persze

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Feledékeny utasok

Feledékeny utasok

Minden út során 2 alkalommal szállunk meg luxori szállodánkban: egy éjszakát oda útban Asszuán előtt, majd vissza útban Asszuánból 2 éjszakát. Akár Anna, akár Kriszta kíséri a csoportot, mindketten minden kiköltözéskor elmondják a reggelinél az étteremben, hogy alaposan nézzünk körül mindenütt a szobánkban, hogy nem hagytunk-e valamit véletlenül az ágyban, a fürdőszoba polcán, szekrényben, az íróasztal fiókjában, esetleg a konnektorba dugva. De különösen vigyázzunk a kulcsunkra, mert ha elvész, a különleges kulcs pótlása költséges és 100 egyiptomi fontot kell fizetnünk feledékenységünkért.

Már indulásra készen benn ülünk valamennyien a buszban, már csak egyiptomi partnerünk, Tamer hiányzik. Kisvártatva feltűnik a szálloda kapujában, sietős léptekkel jön a buszhoz, mellette egy portás lohol. Idegenvezetőnk szájához emeli a mikrofont és mondja:

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Sonkát nagypénteken

sonkát nagypénteken

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem szerepelt az erdélyi körút programjában a hatalmas és nagyon szép berethalmi erődtemplom, egy kisebb erődtemplomot látogattunk minden utunk során Gyergyószentmiklós közelében.

Idegenvezetőnk a 2004-ben elhunyt nagy tudású, kivételes emberi kvalitásokkal megáldott borszéki nyugalmazott tanár és iskolaigazgató, Móga Laci bácsi, drága barátom, aki a mai idegenvezetőnknek, Tündének volt az édesapja. Nyolc évig jártuk együtt csoportjainkkal Erdély gyönyörű tájait és akkoriban még csupa kátyú, azóta mindenütt rendbe hozott útjait.

Az erődtemplomhoz érve az volt a koreográfia, hogy jómagam az utasokkal felcaplattam a domb tetejére az erődtemplom kapujáig.

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Éjszaka a balkonon

Hurghada reptér

Ma érkeztünk meg Kairóból Hurghadába a tranzitszállásunkra, amely közvetlenül a hurghadai repülőtér mellett van. Elfoglaltuk szobáinkat, elfogyasztottuk vacsoránkat és utána megtekintettük a medence partján az orosz táncosok és táncos lányok színvonalas produkcióját. Megittuk söreinket és a korai kelés tudatában gyors zuhanyzás után idejében nyugovóra tértünk.

Már egy jó órája hánykolódom az ágyon, valami miatt nem jön álom a szememre. Mit csináljak, hogy elaludjak? Olvasok pár oldalt, az biztosan segít. Egy óra is elmúlt már, de az álom messzire elkerül.

Mentő ötletem támad: iszom egy kortyot kedvenc gyomorkeserűmből, majd az elálmosít! De nem... Már a harmadik kortyot is megittam mégsem lettem álmos 

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Erdélyi emlékek

Erdélyi emlékek

Legelső utunk Erdélybe még magánemberként vezetett bennünket, 1992 szeptemberében testvérvárosi kapcsolat keretében a boglári vegyes kórus tagjaiként érkeztünk a kisvárosba. Akkor indult az idegenforgalom Szentegyházán, családoknál helyezték el kórusunk tagjait, párommal mi a parókián lettünk elszállásolva, Portik Bakay Sándor plébános úr jóindulatára bízva bennünket. Ez volt az az időszak, amikor a boltok kongtak az ürességtől, se pénz, se áru, nagy volt a nyomorúság, alig több, mint két éve végezték ki a népnyúzó diktátort a forradalmárok.

A paplak egyik nagy szobájában jelölték ki szállásunkat, a miénken kívül még két másik üres ágy is volt benn. Bepakoltuk bőröndünket, táskáinkat, cókmókjainkat, aztán a kórusunk tagjaival és a helyi két kórussal közös koncertet adtunk zsúfolt ház előtt a művelődési ház színpadán.

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Lovak a Hargitán

Hargita

Ez akkor történt, amikor még nem a Szépasszony panzióban, hanem magánházaknál, szákely családoknál kaptunk szállást. A vendéglátók mindig úgy bántak velünk, mint kedves rokonaikkal, nagyon meghitt kapcsolat alakult ki utasaink és a házigazdák között. Akiknél mi laktunk a párommal, velük is bensőséges, meleg kapcsolat alakult. Mi évekig Veráéknál laktunk. Naponta hozott kóstolót süteményeiből, menye, Anikó a kávét hozta reggeli ébresztőként, férje, Laci bácsi, vagy a fiai, Laci és Elemér pedig a likőrt, pálinkát.

Egy nap korábban értünk haza a szokásosnál és az utcai nagykapu kilincsét hiába nyomtuk le, nem nyílott. Nincsenek itthon, villant belénk, várnunk kell. De ekkor észrevettük, hogy a kapukulcs benne van a zárban. Kívülről! Az utcai oldalon! Ez érthetetlen és hihetetlen otthoni viszonyainkból kiindulva. Csak nem történt valami baj? 

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

A megkerült távúszó

A megkertült távúszó

Pár évvel ezelőtt történt az eset, amely akkor nagyon felzaklatta csoportunk minden tagját, idegenvezetőnket és magamat is vastagon beleértve.

A 15 napos körút programját letudva megérkeztünk Hurghadára és elfoglaltuk szobáinkat a nagyon kellemes tengerparti szállodában. Két napig éltük az üdülővendégek gondtalan édes életét. Reggel alaposan bereggeliztünk a svédasztalnál, aztán napozóágy foglalás az ernyők alatt és irány a tenger! Déltájban az erős nap elől szobáinkba vonultunk és szundítottunk pár órát, én jó könyveket olvastam, tévéztem, cd-ről jó zenéket hallgattam, aztán 3 óra tájban ismét irány a 28 fokos tenger.
Egy nagyon kedves hölgy utasunk alkony tájban odajött hozzám és azt mondta, hogy a férje beúszott a tengerbe és még nem jött vissza. 

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

Konflisozás Luxorban

Konflisozás Luxorban

Odafelé útközben, Luxorban, a helyi programunk estéjén, minden utunkon megszervezünk a csoportunk érdeklődő tagjai számára egy egyórás esti konflisozást Luxor arab bazárjában. Luxorban is sok a konflis, nagy a konkurencia, így viszonylag könnyű dolgom volt, amikor évekkel ezelőtt megállapodtam az egyik nagyszájú kocsissal abban, hogy vacsoránk után fél órával szállodánk elé kiállít annyi kocsit, ahányszor 2 fő jelentkezett a programra és az egy órás kellemes kocsikázást mindössze fejenként 20 fontért (kb. 6-700 Ft) lebonyolítják.

A legnehezebb része az volt az alkudozásnak, amire sikerült elfogadtatnom velük, hogy nem viszik be a társaságot semmilyen, az amúgy a szokásos érdekkörükbe tartozó boltba. Se alabástrom, se papirusz, se szőnyeg, se ajándék bolt nem jöhet számításba, mi csak látni, fotózni és videózni szeretnénk.

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

 

V&V Travels Bt. (R-0550/93) | 8630 Balatonboglár, Szabadság u. 4. | Tel./Fax: +36 85/352-681 | Mobil: +36 30/3515-112 | info##at##vandvtravels.hu

  domainLAKÓPARK beta